Erdő - Vampires' Island

*Luther támadása megáll a levegőben, Griewer pedig belenéz egyenesen a szemébe.*
- Innen közelről is ugyanolyan rondák vagytok, mint távolról...
*Súgja neki a bárd, majd kardját beledöfi...ezt követően pedig egy újabb lökettel
méterekkel hátraveti, bele egy fa kiálló ágába. Luther fegyvere a vadász elé hullik. Az kardját elrakja, majd feldobja ellenfele bárdját a levegőbe és ahogy az zuhan, egy újabb lökettel a vámpír bal vállába taszítja.*
- Nesze a fegyvered...

*Ahogy az ág utat tör magának, elviselhetetlen fájdalmat érez az egész felsőtestében, majd egy vérfagyasztó üvöltést ereszt szabadjára. Zihálva Griewerre néz és köp egyet a földre, majd gúnyos, megvető mosollyal rámutat.*
Nem fogsz békésen elsétálni és ágyban, párnák közt vénen meghalni...vannak nálam erősebb vámpírok, ugye tudod...? És ha találkozol egyel...
*Hangosan felröhög, hallani hogy tüdeje úszik a vérben. Majd ez a kacaj lassan elhalkul, végül abbamarad.*

- Kíváncsi lennék azokra az erősebb vámpírokra...
*Mondja és megvető mosollyal megcsóválja a fejét, majd némán tovább indul a tengerpart felé...*
- Viszlát Luther...emléked örökkön örökké élni fog sokak fejében....

/éééééés...ENNYI! A KÖZÖNSÉG TAPSOL! MIT TAPSOL, TAPSVIHAR! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! xD//

*Szokatlan csönd honol az erdő fái között, főleg egy vérben úszó holttest körül. Az illető arcán még mindig ott a gúnyos, megvető röhögés, bár a vigyorgásra nem sok oka van: mellkasát faág döfte át, a lábából saját bárdja áll ki. Talán nem így, nem itt kellett volna meghalnia..*

* Kecses mozdulatokkal ,mint egy vadmacska ugrált egyik ágról a másikra. Azonban most nem élelmet keresett ,hiszen arcáról még mindig csorgott a vöröses lé lefele. Igen ,nemrég evett s nem zavartatta magát. Egy hirtelen ugrással megállt az egyik ágo s felnézett az égre ahol a nap már nem is igazán sütött, szerencséjére.*
A mulatság jó volt. Az emberek semmit sem sejtenek, s az ,hogy néhányukat felfaltuk sem okozot gondot. Mindenki tudja ,mivan akkor ha túl sokáig maradnak kinn. Azonban nem láttam napok óta a szőke vámpírt ,ahogyan a bárdunkat sem. És a pletykák sem szólnak túlságosan melettük. Ki tudja, tán igaz lenne ? Úgy tűnik változtatnom kell ,lehet a terveimen...
*Legugol s nézi az erdőt, néha bele-bele szagolva a levegőbe,hátha felismer valakit...vagy jár erre.*

*Sétál a kezeivel körbefonva magát. Hüvös volt ,de nem zavartatta magát. Azon gondolkozott ,amit Maaya mondott neki...illetve a tegnapi eseten.
Furcsa volt az a vámpír ,bár ezt már megszokhatta és Griewer......Sóhajt*
Furi...
*váratlanul megtorpan mert megérez valakit.*
Egy vámpír....a közelben...

*A tőle megszokhatott gyorsasággal fut az erdőben, épp gyors menekülőben van, mert a faluból jön. Szája széléről futás közben letörli a piros folyadékot, majd rohan tovább. Nem törődik avval, hogy érez mást is a közelben. Talán csak saját tettei elől fut. Megölt egy fiatal férfit, és észrevette egy fiatal nő tettét - valószínűleg a férfi barátnője vagy élettársa volt... Iszonyatos sebességgel rohan és rohan, majd amikor már kezd fáradni, egy fa törzsénél lelassít. Hevesen veszi a levegőt, és letörli arcát az időközben hullajtott könnyektől*
Szerette...
És megöltem...
Istenem, de hát azt hittem, egyedül volt!
*Kicsit, mintha hezitálna, hogy felüljön-e a fa tetejére, ám inkább a föld mellett dönt. Ledönti elnehezült testét, és a törzsnek dönti hátát, várva, hogy elmúljon a lihegés*

*Elindult váratlanul arra amerre a két erő érezte ,nem tudta miért. Tán kiváncsiságból vagy másból...lehetett hatodik érzék is tán ?
Bármi is ,éppen időben segített mert vagy 20 méterre leállt egy fa mögött ,ahol halotta a parányi zokogást és a nagyobb lihegést...*
Alice...
*lódult volna meg ,de ekkor megtorpant s elbújt. A férfi hangjára figyelmes lett....*

*Letörli a szája széléről a vért*
No lám...kik is vannak a közelben...
*Vigyorodik el ,miközben lendületett véve tovább ugrik a fák ágai között a két alak felé. Egyre és egyre közelebb érve, azonban úgy ,hogy ne lássák meg.*
Friss vér szaga....
*Felnevet egyet ,majd lehuppan a fáról egyenesen a lihegő lány mellé. Nem zavartatja magát ,kezeit hátra rakja majd össze kulcsolja.
Nem tekint a lányra arcn azonban megjelenik a suny vigyor.*
Csak nem vacsoráztál egyett ?
*pillant lányra, majd legugol mellé s nagyon közel hajolva hozzá letörli a maraék aprányi vért a szája széléről. Utána a saját nyelvével megizleli a nedűt melyet annyira szeretett.*
Férfi...30 év körüli...
Tán nős is volt...
*Mered a lányra a vigyorra még mindig áll.*
Jó fogásod volt...igaz ?

*Először amikor Nobu megjelenik, remegés fogja el, szemei nagyra tágulnak. Nem érti miért ijed meg, amikor máskor olyan bátran lép fel előtte, most pedig, tán hogy sírni látja, gyengébbnek hiszi magát is a férfi előtt*
Miért érdekel, hogy mit vacsoráztam?
*Fordítja el fejét, és gyorsan törölgetni kezdi arcát, láthatólag zavarban van, hogy így látják*
..Igen. Nős volt. És ha nem ölöm meg, talán születhetett volna még gyereke, vagy tudom is én, mi lett volna még vele.. De nem ezt érdemelte volna...
Mindig akkor jövök rá, mit tettem, miután észhez térek..
Annyiszor sodortam magam mostanában veszélybe.. nagyobb baj is lehetett volna.. Például, hogy meglátják az arcom, vagy többen rohannak le, amint meglátják szegény férfit..

Látod milyen gyeng vagy ?
Ilyenek a vegák....
*simitja meg a lány arcát miközben a foga fehérjét megmutatja.*
Ezért jó ,ha hagyod magad s éled azt aminek születtél.
Szörnynek...
Szörny vagy..de helyes ,vonzó szörny.
A lételemed a megélés..a gyilkolás.
Használd ki addotságaidat....úgysem lehet gereked..hát mit érdekel a többiek sorsa ?
*Pillant a lányra*
Fogad el a sorsunk...
Ne érdekeljen az áldozat sem az érzelem.
Ha éhes vagy egyél...
*kezet nyújtott felé ,de még mindig gugolt melette*
Gyere velem..Élj ahogyan kell...legyél VÁMPÍR ,legyél az aminek születtél!
Egy vonzó és pusztitó szörny!

*Ijedten nézi, és hallgatja a nemes vámpír hívogató szövegét*
De..
Sajnálom..
*Szembenéz vele és farkasszemet néznek*
Én erre..
Nem hiszem, hogy képes lennék.
Én így vagyok jól. Állatok vérén élve, a bátyámmal, és egy-két baráttal, akiket itt ismertem meg.
Nem hiszem, hogy neked való lennék...
*Vonja fel szemöldökét, és egy utolsó könnycsepp még végiggurul arcán*

*Amint meghallotta a párbeszédüket figyelt. Hátha be kell avatkoznia agy bármi. És így is lett. Amikor meghallotta Nobu szavait a méreg elöntötte s felpattanva rohanni kezdett feléjük lihegve.*
Alice...ne Alice...el se gondolkozz rajta...

*Felvonja a szemöldökét ,majd néz vigyorogva bár eleinte vicsorgott.*
Rendben van...de nem adom fel Alice.
*pillant rá ,szemeiben érdekes tűz és fény csillan*
Egyszer eljön az idő mikor nem bírod tovább vegaként...
én pedig akkor megjelenek ...
és megmutatom neked az igazi éned.
*Még folytatta volna ,de váratlanul megérezte a futó lány illatátt.*
A vámpírok nem csak akkor ölnek ha éhesek.
Megmutatom neked ,hogy meddig bírod...
*váratlanul elrugaszkodva ufrott egy nagyott s mikor a lány kiért a fák kzül pont rá ment. Az természetesen védekezett ,de Nobu gyorsabb volt.
Azonban nem tudta megsebesíteni ,így egy másik dolgott vetett be.
Egy gyors mozdulattal megkarcolta a lány puha nyakát a éles körmeivel ,aztán a körmén lévő vért bekapta ,míg a lány lerúgta magáról.
Egy vigyorral ALice-ra meredt aztán meghajolt.*
Még jövök...érted
Na lássuk..medig bírod ?
*aztán amilyen hirtelen jött e is tünt.*

De hidd el, a külső nem takar mindent..
*Hajtogatja neki. Amikor megérzi Hana közeledtét, kicsit felvidul az arca. Ám amikor Nobu ráveti magát, ijedten pattan fel, táskáját félredobva. Gyorsan történt minden, így közbeavatkozni sem tudott. Döbbenten és ijedten áll egyhelyben, nézve, ahogy a férfi Hana vérére pályázik. Amikor a férfi elköszön, szándékát meghagyva, még mindig lesokkolva áll. Nézi a lány arcát, és próbál arra összpontosítani, ám vérének és bőrének illata egyre erősödik, és kezdi megbolondítani. Kezét orra elé kapja*
Hana, menj innen!
Most!
*Ordítja*

*Ahogyan kiért teljesen váratlanul érintette Nobu akciója.
Persze védekezett ,de a férfi éppen megtudta sebesíteni a lány nyakát.
Ám ekkor kihasználta a pillanatott és lerúgta magáról jó erősen. Már készült volna ,hogy folytassa ,mikor az elköszönt s elment. Lassan feláll a földről de közben erősen fogja a nyakát ahonnan a vér csak úgy bugyog ki.*
Még jó ,hogy nem az eremet találta el....
*szisszen fel egyet ,bár arccával inkább a szőkeségre pillantott.*
Alice...
*motyogja ledermedve, a kezén egyre jobban folyik a vér.*
Megtudom gyógyitani...de kell egy kis idő...
*folytatta ,ám ekkor teljesen megremegve pillantott a lányra miközben az ordított.*
Alice, nem lesz gond!
*folytatta ,de a szél fel erősődöt s ahogyan a vámpír arca eltorzult Hanabi rájött ez már nem vicc.*
Nem hagyhatom itt...
*arcán teljes lett az aggodalom ,nem akarta egyedül hagyni a lányt ,ám az ezt kérte. Végül megrázta a fejét s fodulva elkezdett futni.*
Csak egy kicsit ,míg meg gyógyitom a sebet...
*Ám ekkor a vércsepp lecsurrant a földre a fűbe...s a szél kegyesen vitte ezt szanaszét.*

*Orrát már mindkét tenyerével takarja, de mozdulni nem mer. Nem látja pontosan, hogy a lány mennyire sebesült meg nyakám, otthagyni pedig nem meri*
Hana, az ég áldjon meg, erre most nincs idő!
*Érzi, hogy akármennyire takarja arcát, nem tudja az illatot elfolytani, ami egyre hívogatóbban és hívógatóbban erősödik fel Hana felől*
Mennyire sérültél meg?
*Kérdezi szintén kiabálva, ugyanis a kezétől hangja halkabb. Arca teljesen eltorzul, látszik, hogy saját maga ellen küzd*

*Megtorpan ahogyan hallja Alice kiabáló hangját.
Megfordul s nézi ahogyan az szenved.*
Alice...
*motyogja ,de már rosszul van. Nem bírja a lány szenvedését nézni.*
Nem túl súlyos, megtudom gyógyitani....
*Kiáltotta vissza ,de közben hátrált lépésenként. Már vagy 20-30 méter volt köztük. Hanabi nem tudta mit tegyen, magát mentse ? Mindegy hiszen Alice vámpír ,vagyis gyorsabb és simán utoléri ....akkor maradjon itt ?
Igen ez helyesebb lenne, de miatta szenved.
Szívére teszi a kezeit....*
Miattam szenved....
*Már a ruhája is véres a kezétől ,váratlanul jobb kezéne két ujját a nyakához teszi s apró kék fény kiséretében gyógyitgatni kezdi, s közben gyűjteni.*
Ez lassú lesz....ilyen helyzetben...
Alice !
Te nem vagy szörny!
Kibírod hidd el...
*hátrált még mindig, hogy csökkentse a lány fájdalmait.*

*Látja, hogy a lány ruhája is kezdi átvenni a pirosas színt. Ahogy Hana távolodik, most először végre megmozdul, de nem hátrál, hanem követi.*
Hana..
Segítenem kell...
*Suttogja, és reménykedik benne, hogy a lány meghallja kezein keresztül. Lélegzetét próbálja visszafojtani, ami elég rövid, de jó megoldásnak tűnik. Ám egy perc után levegő után kapkod, ami mégjobban felerősíti a lány illatát. Alig van köztük pár méter. Maga a látvány, hogy egy embert - vagy akár nevezhetjük vadásznak is- teljesen kezdi ellepni saját vére, más helyzetben teljesen megőrjítette volna, és rávetette volna magát. Maga sem tudja hogy, csak állt egy helyben. Arcán könnyek csorogtak végig a félelemtől, hogy nem bírja már sokáig*
Siess.. kérlek...

*Siettette a gyógyítást ahogyan csak tudta ,azonban maga a félelem is kezdett néha úrrá lenni rajta ,ahogyan Alice csak egyre-egyre közeledett felé.
Bár tudta ,érezte nem fogja bántani,azt is tudta ,hogy a vámpírok nem mindig önmaguk. Bármi is történik ,az megváltoztat valamit. Amikor már csak pár méter volt köztük ,felismerte a lány arcán lévő mimikákat ,melyek elszörnyedve borították fehéres bőrét. A kék fény erősődőtt majd csillapodott végül teljesen eltűnt, s csak egy kis heg maradt a vágás helyén. Majd az is elfog tűnni...de jen pillanatban ez is elég. Hanabi tett egy mozdulatott melyből senki nem tudott kivenni semmit ,majd megállt s nem ment hátra tovább.*
Segítek...Alice....
*Haloványan elmosolyodott felé ,aztán a lábai váratlanul előre mozdultak s a fűben ahol eddig a vérfoltok voltak ,ment végig gyorsan szedve lábbait.
Hamar elért a szőkeséghez s a nyakába borult, átölelte.*
Alice....
Kibirod..tudom....
* Szóritotta a lányt ahogyan hallotta annak a fájdalmait néhol könnyek szöktek a szemeibe. De csak ölelte.*
Segítek...
Ordítsd ki ha fáj...

*Ahogy Hanabi abbahagyta a gyógyítást, a vér szaga kezd csillapodni, ám igen lassan. Érzi, hogy a lány illata erősödik már fel, de ezt kezdi megszokni. Orrát eltakarva áll remegve, amikor látja könnyei mögül, hogy a lány átöleli szorosan. Egész testéből remeg, és nagyon lassan megpróbálja leemelni kezét orráról. Amikor végre sikerül, óvatosan Hana hátára rakja kezét, és hozzábújik zokogva*
..Nem akarlak megölni, Hana...
*Hangja elcsuklik*

*Csak szórítja a lányt s épphogy tartja a könnyeit vissza amik szökni akarnak erősen ki. Lassan kiengedi őket, hadd
menjenek csak. Érzi ahogyan Alice kezei amik a hátán voltak néhol szóritásba mentek át de ezek gyakran gyengültek.*
Tedd meg...más választásod nincs....
*Vitatkozott magával a lány ,de semmiképp
nem szerette volna ,hogy a szőkeség szenvedjen,
végül elhatározta magát.*
Nem fogsz...mert megkapod amit akarsz.....
*Mondta halkan de úgy ,hogy a vámpír
meghallja aztán vett magán egy nagy levegőt s lehunyta szemeit koncentrálva
,az iménti begyűjtött vért a szájába vette.
Ellökte picit magától Alice-t, aztán
váratlanul ajkait a másikéra tapasztotta amíg a vér teljesen át nem ment.
Nem kevert, nem csókolt ,mert ez nem az volt. Azt tette mint madár gyermekével...etette...szájból...szájba...Mikor az ölelés
kezdett gyengülni, Hanabi elhúzta magát s letörölte a saját vérét melynek maradéka a szája szélén volt. Csak nézte könnyes
szemekkel barátnőjét s reménykedett sikerült. *
Alice....
*motyogta elcsúkló hangon*

*Szorosan öleli Hanát, majd amikor meghallja szavait, először nem érti. Kérdőn néz a lányra, majd mikor szája hozzáér övéhez, ledermed, és nem mozdul. Érzi, ahogy száját bejárja a vér, és pár másodpercig hagyja, hadd terjedjen szét felemelő íze. Először nem igazán fogja fel, mit tett Hana, csak hagyja, hogy az összes vér átérkezzen szájába. Pár másodpercig egészen megszédül, majd lassan elengedi a lányt, és lenyeli szája tartalmát. Érzi, hogy az illatok csillapodnak, légzése, és feszültsége is*
..Ez..
Ezt miért..?
*Döbbenten áll, és letörli száját. Kérdőn néz barátnőjére*

*Teljes nyugalom megy át hirtelen a lány testén. Csak nézi Alice-t.
Felfogta mit tett ,de valahogy nem gondolta olyan szörnyűnek,
mert tudta az okát is. Sok vére elment, bár ez inkább csak azon
tükröződőtt ,hogy sápadt lett nagyon ,majdnem annyira ,mint Alice.
Halovány mosoly jelent meg az arcán úgy meredt a szőkére.*
Miattad...
Látod ,tudtam én...
erős vagy...nincs igaza Nobu-nak.
*Pislogott egyet még mindig mosollyal*
Tudtam ,hogy így csökkenthettem a vágyadat...
*oldalra döntötte picit a fejét*
Fontos vagy nekem, mint barát Alice....