Erdő - Vampires' Island

*Úgyan arra sétálgatott ,mint előző nap. Már javában örvendezett annak , hogy Alice ezen az egészen elgondolkodott. Nem ellett sokat mondania, csa ,hogy nem bántsa a barátait. S ezt be is tartja ha azok nem kezdeményeznek harcot s amig Alice melette van. Azonban tudta ez is meglesz oldva ,mert nem hagyják a lányt egyedül...vagy mégis ?
Lassan rápillantott arra a fára ahol tegnap voltak. A nyomok még itt álltak
s egy pillanatra a férfi elkomorult. Még mindig érzett valami furcsát ezen a helyen ,ami még nem volt itt ,mikor tegnap erre járt.
Várta a lányt ,hátha jön. Bár biztos volt benne ,kezeit zsebeibe dugta s az eget kezdte kémlelni. Nem volt világos...de sötét sem. A fény alig járt most át a lombkoronákon.
Alig volt pár hónap arra ,hogy a ceremónia létrejöjjön.
Fontos volt neki a lány. A meg jövendőlt hercegnő aki felemeli a vámpírok faját.
Nehezen hitte el ,hogy Alice ez. Ám minden mende-monda ezt bizonyitotta. Sőt..
mostanában kezdte ő is elhinni.
A vére miatt.
Olyan kevert vére van ami nagyon ritka s nem mindig jelenik meg. Sőt nagyon kevesen is vannak akiknek a tulajdonában van.*
Plusz....lesz egy szép feleségem... két legyet egy csapásra...
*Vonta meg a vállát egy mosolyal*

*Másnap bekötözött sebekkel sétál a fák között. A hófehér géz szinte eltűnik bőre mellett, ám szinte mindegyiket kezdi átitatni vére, nem volt ideje sokáig szórakozni vele, épphogy mosakvás után kötözte be gyorsan őket, ám éhszomja megint kivezette az erdőbe. Ismét maga ellen próbált küzdeni*
Kibírod.. Ha más vámpír kibírja hetekig, te is képes vagy rá...
*Hajtogatja magának, amikor figyelmes lesz egy különös illatra*
Nobu..
*Lassan érzéseit követni kezdi, és nem sokkal később szembetalálja magát a híres helytartóval*
Szép időnk van..
*Mondja elég rekedtes hangon*
Mostanában többet vagy itt az erdőben, mint a palotádban..

*Elmosolyodva pillant a lányra ,majd nézi egy ideig .*
Tudod ,nem minden van ott ami érdekel.
Ilyen egyszerű.
*Vonja vállát ,aztán vizslatja egy ideig a lányt szemeivel ,s felvont szemöldökkel
érdekes arccal állapítja meg.*
Még mindig nem vagy jó bőrben...
Szörnyen nézel ki.
*Vigyorodik el a végén ,lehet kicsit húzta a lány eszét, majd leült a fatönkre
s őt nézte.*
És mondcsak...gondolkodtál az ajánlatomon ?
*Rakta őssze kezeit s azzal tartotta nagy tök fejét.*
S mit szóltak hozzá a többiek ?

Tudom..
Talán ha nem hoztad volna szóba, hogy bántottad Hanát, nem néznék most így ki.
*Teszi hozzá, kicsit élesen. Majd hangnemet vált*
Igen.. Gondolkodtam rajta..
*Arcán erőltetett mosoly jelenik meg, de ez nem látszik rajta*
Mondd csak..
Ha tényleg.. Melléd állnék, mint.. "vérhercegnő", Hanát viszontláthatnám valaha?
Vagy a többieket?
Találkozhatnék utána velük?
*Majd vállat ránt és leül mellé*
Nem igazán érdekel a többiek mit szólnak hozzá. Az én életem.

*Rápillant a lányra ,aztán sóhajt egyet.*
Hanát nem biztosíthatom neked, hiszen meghalt...de ha körbenézel a
palotám könyvtárában ,biztos találsz benne valamit.
Talán vissza is hozhatod...
*Sejtelmesen elmosolyodik ,aztán elgondolkodik.*
Láthatod őket, nem tiltalak el....azonban ha támadnak mi
védekezünk. A népem nem hagyja magát...s ha ellenem támadnak
ők ellen is támadnak, na már most nem hiszem ,hogy akár a ritkán
látott bátyád ,akár vadász barátaid sem hagynák ezt annyiban.
*Rápillant elmosolyodva*
Komolyan mondod ?
Én azt hittem nagyon várod a herceged közülük...
*Majd előre néz.*
Ha Igent mondasz nincs visszaút..
de mindent megkapsz amit akarsz...
és...
*itt elhallgatott egy pillanatra ,majd a lány felé nézett ,sejtelmes ,de vonzó mosollyal, miközben a szél fújta a hajukat.*
és végre BÉKÉBEN élhettek.
Nem üldözne többé senki.

*Lehajtja buksiját, majd amikor Nobu megemlíti a béke szót, felkapja fejét, és mélyen a szemébe néz*
Ha ez kell ahoz, hogy végre Naito is normális életet élhessen.. és hogy Hanát visszahozzam..
Kaiji nem a lovagom. Csak megkedveltem.
És hát rendben..
*Kinyújtja kezét*
Áll az alku..
*Sóhajt egyet, majd eszébe jut, hogy Griewer ezért nagyon mérges lesz, de igazán most nem érdekli a dolog. Szeretne végre nyugodt életet biztosítani annak, akit szeret, és ha arra kerül a sor, a bizonyos mindenhatótól már meg fogja tudni védeni báttyát. Fejében leperegnek azok a lehetőségek, hogy talán képzi majd magát a palotában, hogy erősebb legyen*

*Elmosolyodik aztán elfogadja a kezét s kezet is ráz vele.
Váratlanul azonban közelebb ragadja magához a lányt s átöleli szorosan*
Értettem..
Én vérhercegnőm.
*Rápillant s folytatja ,de nem engedi el.*
Azonban...hogy szavad álld is..
Vérünkel kell megpecsételni a dolgot...
most gondold meg.
*Jelentette i s ekkor megvágta a saját nyakát körmével ,ahol lefojt egy is vér.
Tudta ,ha a lány is megcsinálja ezt ,akkor a szavuk állni fog,s ha megakarják
szegni ,sőtét és fájdalmas időszak következik az életükben.
A lányra vért ,miközben kék szemeiben nézett vissza magára.*

*Először megrémülve pillant Nobura, de mivel amúgy is éhes volt, már a vér látványa is lázba hozta. Mutatóujjával előre nyúlt, és először egy cseppet megízlelt kezéről, ám ahogy érezte, nincs semmi veszély, nyakáról kiszippantotta a maradékot*
...Ha most én jövök, te vágj meg. Nem vagyok mazochista, legyünk túl rajta..
*Mondja még mindig rekedtes hanggal*
..kérlek

*Nézte ahogyan a lány az ő vérét vette ,majd elmosolyodott azon amit mondot.
Lassan megemelte az egyik kezét a lánynak az ég felé aztán megvágta a nyakát
s vérét vette. Ekkor létrejött a kapcsolat, melyet nem lehetett leállitani,
csak ha egyikük meg nem hal.
De ez nem most következett...még nem.*
Mostantól...kötödésünk van egymáshoz Alice.
Hamarosan a hergcegnőm leszel...
addig is...te döntöd el ,hol akarsz lenni
itt? a városban vagy a palotában ?
addig rád bizom....
* Pillantott rá ,majd egyre közelebb érve a véres ajkával
megérintette a lányét s megcsókolta.
Bármennyire is gyűlőlte őt a lány ,most nem bánhatta ezt.
A férfi csak azt ajánlotta ami jól járt neki.
Aztán lassan elengedte teljesen, s csak nézte.*
Hamarosan új életed lesz....
mellettem.
*Aztán lassan felállt s várt. A csókjában apró altatott adott a lányna ,mire az elaludt. Lassan Leteritette a fűbe s rá a kabátját, hogy ne fázzon meg.
Aztán elindult a palotába...*
Hamarosan kedves

A palotában.. Egyenlőre ott lesz a legjobb helyem.
*Majd ahogy Nobu jéghideg ajkai rátapadnak nyakára, kirázza a libabőr. A hirtelen vágást meg sem érzi, sosem került senki ilyen közel még hozzá Naiton kívül fizikailag. Lehunyja szemeit, hogy ne kelljen végignéznie a rituálét. Érzi, hogy a férfi abbahagyja a vérszipolyozást, és véres ajkai az övére tapadnak. Szemei kipattannak helyéről, ez már kicsit sok neki, de nem szól egy szót sem. Tudja, hogy innentől kezdve ő már csak a férfi követője és társa, nem szólhat ezért egy szót sem...*
Igen..
*Suttogja a levegőbe, de még mindig nem nyitja ki szemét. Arcán végiggördül egy könnycsepp, és próbál nem sírva fakadni jobban*
De ígérd meg, hogy gyakran láthatom őket..
*Majd lassan kinyitja szemeit, és ránéz a jövendőbeli társára. Hirtelen teljes félelem fogja el. Talán a jövő gondolataitól, vagy hogy báttya mit fog majd szólni... Lassan feláll, és kézenfogva indul el Nobuval a palotába. Igaz, még sosem járt arra, de hallotta már a falusi emberektől, merre is lakik az úr. Pár perc alatt a vámpírok gyors tempóján oda is érnek. Még csodálkoznia sem lenne ideje, mire pár szolga teljesen letámadja ruhákkal, örömtelien.*
Új élet..
*Épphogy átöltözik egy sötét maskarába, valaki kopogtat ajtaján. Egy idős nő sétál be, valami furcsa papírszerűvel. Levele jött. Kinyitotta, s ahogy végigolvasta a szívszaggató pár sort, amit báttyától kapott, és valaki megtalálta az erdőben. Szeméből záporozni kezdenek a könnyek, és összerogy a kis helység közepén*
Talán túlságosan új..

[Mégegyszer bocsi Hana, hogy csak most tudtam befejezni, de anya megint szemétkedett. Mindenkinek jó játékot, ha esetleg lenne vasárnap estig valaki. ^^
Ezer puszi, drukkoljatok h egyben jöjjek haza xD]