Erdő - Vampires' Island

Erdőő erdőő eeeerdőő marosszéki kereeekerdőxDD

*Egy vörös kabátot viselő férfi üldögélt az egyik fa tövében, élvezve a délutáni lágy szellők cirógatását. Kezében bőrkötésű könyvet tartott, mellette a fűben kardja pihent. Barna haja volt és világos kék szemei. Arcán nyugalom ült és ahogy olvasta könyvét néha-néha az apró öröm jelei mutatkoztak meg fiatalos vonásain. Ahogy haladt az idő, ő egyre csak olvasott, mikor azonban valami furcsát érékelve óvatosan felpillantott olvasmányából...*

*A férfi pár pillanatig a lányon tartja szemét, majd visszatér a könyvhöz, közben megszólal.*
- "Mikor a szörnyek harca a vége felé jár, istennő hull az égből alá. Szárnyait, feketét és fehéret kiterjeszti, ajándékát köztünk szétterjeszti..."
*Becsukja a könyvet és kabátja zsebébe süllyeszti, majd feláll. Ránéz a lányra ismét*
- Mond, tudod miből van ez?

*Becsukott szemmel és kellemes mosollyal az arcán megcsóválja a fejét, majd felkapja kardját a földről.*
- Loveless...az élet egy remekműve. Bár gondolom nem azért vagy itt, hogy felolvasó délutánon vegyél részt.
*Arca elkomolyodik. Megfordul és egy távoli terület felé pillant.*
- Az utasítás szerint lehetőleg be kell olvadnunk és nem kellene háborút indítanunk. Ha ezt sikeresen akarjuk kivitelezni, nem mászkálhatunk mindenhova együtt. Ne feledd, prioritást kap a küldetés. A jelenlegi feladatunk információt szerezni a helyi lakosoktól. Meg kell őket találnunk.
*Ismét a lányra néz, de a régi kellemes mosollyal az arcán.*
- Szerintem amúgy se szeretsz csapatban dolgozni. Menj és élvezd a csendet, amíg ki nem tör a vihar...

*A lány kérdésére arcán gúnyos mosoly jelenik meg.*

- Ahogy elnézem a nevezetes Hellsing család nem hiába süllyedt vissza a porba, ahonnan felemelkedett kedvesem.
*Arcára gúnyos mosoly ül ki és ezt a legkevésbé se próbálja elrejteni.*
- Az istennő ajándéka téged messze elkerül kedves, amit nem csodálok. Nincs álmod, nincs büszkeséged. A szárnyad törött, nem vagy képes szárnyalni már. Rád, ha nem vigyázol halál vár...
*megfordul és felnéz az égre, majd ismét megcsóválja a fejét.*
- Ennyi vámpírt nem tudunk megölni, mert nem vagyunk halhatatlanok. Ha ügyesen csináljuk megölhetjük a célpontokat gond nélkül. Ha berontunk és ölünk, akkor csak elbukunk. Stratégia az egész, az ész játéka.
*A lányhoz fordul és rámutat a saját fejére mutató ujjával *
- Többet kellene olvasnod...

- Elhiheted nem becsüllek alá. A főnök kiadta, hogy jó ideig figyeljelek meg, mielőtt felkeresett. Ami annyit tesz, hogy tudunk rólad mindent amit lehet. Legalábbis minden fontosabbat. Valóban remek harcos vagy és értelmes lány, de túlzottan nagyra tartod magad a neved miatt. Ha nem akarsz itt veszni, esetleg feláldozható darabjává válni a macska-egér játéknak azt javaslom fontold meg mit teszel és mit mondasz. Ő ha akar megtalál...elég a lelked sötétségét követni.
*Arcán türelmes mosollyal mondta végig mindezt. Ezek után ismét leül és könyvét kezdi olvasgatni.*
- Csak óvatosan. A lány se veszélyes, de a testvéréről nem tudunk sokat. Állítólag nagyon veszélyes lehet.

- Ahogy mondod. Minimális adat áll a rendelkezésünkre. Naito és Alice. Állítólag testvérek. Alice vámpír, a testvére pedig valami különlegesség. Állítólag valami furcsát fogunk érezni, ha elég közel vagyunk hozzájuk. Egy bizsergető érzés vagy mi. Mindenki érzi állítólag. Ezért kell odafigyelni minden apró jelre. A közelséget úgy vedd, hogy néhány kilométer. A baj az, hogy nem ők az egyetlenek akiknél felfigyeltem erre az érzésre. Az eredettől függ. Mondhatni a vér minőségétől. Minél fenségesebb a vér eredete, annál nagyobb ez az érzés. A főnök úgy hívja csak, hogy: Az ősök hagyatéka. Elvégre a génekben van...

*Lassan sétál tovább, időközben tőrével megölt egy kisebb őzet. Grieweréktől pár méterre gyorsan szívni kezdi az állat vérét mohón, majd miután végzett, felegyenesedik.*
Van valaki a közelben..
*Mélyet szagol a levegőbe, majd hátrébb húzódik*

*Maga mellé rakja a könyvet és a lányra néz komolyan. A lányhoz hasonlóan, halkan beszél.*
- Éppen ez az. Senki se tudja. A főnököt se tájékoztatták erről. Éppen ezért különleges fogás a dolog. A felmenőről...amennyire én tudom nem valami hű- de híres rokonságban állnak, de ő azt állította, hogy figyeljük a jelet. Szerinte egyszerű, hétköznapi vámpírt már nem kell vadászni, mert mindenki a hírességekre hajt...
*itt megáll. A lány szemébe néz és lassan bólint. Érzi, valaki közelben van. Mi több...nem hétköznapi vámpír.*
- Csak óvatosan...
*ismét könyvére pillant*

*A fa törzséhez simul, nem veszi észre Kathyt, csak annyit, hogy hirtelen már egy személy van ott*
Alig érzem a szagukat..
*Hunyorít, és fülel, bár szinte semmit nem hall jól. A döglött őzre tekint*
Francba.. Ha vámpírok, biztosan el akarják majd venni.
*Nagyon lassú léptekkel kilép onnan, s az őz felé nyúl*

*elég hangosan, hogy mind Kathy, mind az idegen rendesen hallják megszólal.*
- "Egy végtelen rejtély, ez volt az istennő ajándéka. Kerestük a föld mélyén, az ég tetején és a víz tükrén. Vándor lelkek voltunk. bolyongtunk, de békét nem találtunk..."

*A hirtelen jött hangtól megrezzen, de annyira, hogy el is ejti az őzet kezéből, felegyenesedik*
Mi van itt? Felolvasóest?
*Mormogja magának*

Idióta, felhívja ránk a figyelmet..
*meghallja Alicet*
Már mindegy... lényegtelen. A csajnak úgyse lenne esélye ellenünk.
*miközben Alicet lefoglalja a vad meg Grie, Kathy jobban szemügyre veszi és amit tud kielemez*
Tökéletes.. *kaján vigyor* Nagy valószínűséggel ő az...
Csak semmi elhamarkodottság.. Nyugalom... *már teljesen harci lázban ég, de leállítja magát* Majd később.. még nem is biztos... türelem.

[Am Amy, pls tartsunk már be egy ú.n. sorrendet.]

- "Nincs gyűlölet, csak öröm neked. Mert te, kit szeret az istennő, a hajnal hőse vagy, a világok gyógyítója. Álmod elpusztította a lelkemet. Eltörted a szárnyamat, elvetted a becsületemet. Nem repülhetek többé, s az éj már közel van. Mi lesz velem, kit az istennő nem szeret...."
*Becsukja a könyvet és felnéz Kathyre...majd elmosolyodva megcsóválja a fejét ismét*
Vajon ez egy sima vámpír, vagy az kit keresünk?

*elmosolyodik és egy szaltóval leugrik a fáról*
- Rád hagyom.
*tovább áll*
Én azt a különlegességet akarom... de azt nagyon... Remélem nagyobb kihívás lesz, mint ez a csaj lett volna... ha ő az egyáltalán. Remélem nem. Mert akkor csalódtam.
[bye.]

*Kérdőn néz Griewer felé*
Van mégegy. Érzem az illatát.. De nem vámpír.. Hol van?
*Közelebb lép pár lépést, immáron az őzzel kezében, s megszólal*
Hé, ember!
Veszélyes itt késő délután mesét olvasni!
[byebye]