Higure- Főtér

Rúna ?
*pillant a fiúra ,majd amikor arrébb sétálnak meglepődik a kérdésen.*
A vízhez lenne közöm születésem miatt, de a tűz jobban vonz. Tudod nem csak pusztitani tud ,hanem oltalmat ,életett is adhat. Ez fontos dolog .
*^^*
Miért ?
*Pillant kiváncsian a medálra s onnan a fiúra ,majd a szemeibe néz *

*Tenyerébe temeti a követ*
Ignis! (Tűz) *sutoogja halkan, mire a tenyere fellobban egy pillanatra. Elengedi az ékszert, majd Hanának nyújtja. A kő kissé megváltozott; a belekarcolt jel alatt egy kis lángocska ég, nem alszik el, de nem is éget*
Személyes ajándék.

*Nézi értetlenül s mikor a fiú keze körül megjelenik az a furcsa erő a lány mégjobban meglepődik.*
Tudtam ,hogy más... de mi lehet...
*Átveszi az ékszert ,s megfigyeli a jel alatt látható kis lángocskát. Amikor meghallja a fiú mondatát ,elmosolyodik hálásan s rápillant.*
Köszönöm.....nagyon köszönöm.
*Fogja a láncot a medálokkal ,szorítva magához egy pillanatra.*
Ha megkérlek...bekapcsolod a nyakamnál ?
*adja át neki a láncot s megfordul, szerencsére haja most nem takarja a nyakát.*
Személyes ajándék...

*Bólint, a lány mögé lép, és bekapcsolja a láncot, majd elé áll, hogy megnézze*
Jól áll. *Mosolyodik el*

*Bolint elmosolyodva*
Köszönöm.
Ohh...tényleg...
*Jutott eszébe valami s a zsebébe nyúlt váratlanul ,ahonnan egy apró könyvecskét húzott ki.*
Tudtam ,hogy valahonnan ismerős a jel....
*Nézte a tárgyat ami kemény borítással bírt mégsem volt túl nagy sem túl nehéz. Egy zsebben elfért könnyedén. Végül fehér kezeivel a fiú felé nyújtotta a fontos dolgok kalendáriumát ,picit lehajtva a fejét ,s emiatt nem látta az arcát.*
Ezt kaptam valamelyik nap azoktól akiknél lakom.
Ismerős volt...de úgy gondolom te hozzád jobban kötődik ,mint hozzám.
Ezért szeretném neked adni.... más nem ,ezzel viszonzom azt amit tőled kaptam....
*Arcát ,még mindig nem mutatta ,zavartan nézte a földet. A rúna könyv pedig csak mutatta magát kinyújtott kezében a fiúnak.*
Szeretném ha elfogadnád....
Egy amolyan... személyes ajándék...

*Meglepődik, majd lágyan elmosolyodik, és elveszi a könyvet*
Köszönöm. Biztosan sok érdekes dolog van benne, amikről még nem tudok.
*Belelapoz, majd elrakja*
Mostmár viszont elég késő van, és ahogy észrevettem, kezd veszélyessé válni ez a mulatság...
Úgyhogy azt hiszem, jobb lenne, ha visszamennél a szállásodra, biztonságba.
*Biccent, majd viccesen megsimogatja a lány fejét, kicsit összeborzolva a haját*
Vigyázz magadra!
*Elindul kifelé a falu szívéből*

*Felemeli a fejét, s bólint ,hogy értette.*
Igazad lehet...
Naaa...
*elmosolyodik apró durcával ,de ez is csak játékos volt,mikor összeborzolták a haját.*
Rendben.
Te is.
*Bólint s szemeivel követi Naito testét ahogyan halad kifele ,majd ő is vesz egy fordulatot s elindul a szállás helye felé.*
Remélem jól vagy Alice..és minden rendben lesz veled Naito.
*Ahogyan megy megfogja az új medálját mely most a gyűrű mellett lóg, mégis ebben a pillanatban ,nagyobb helyet foglal el a lány számára ,mint a karikás ékszer. Lassan belép a házba s elnyeli az teljesen. Az éjszaka pedig folytatódik....ki tudja mivel.*

[ jóéjt ^^]

* Lassan sétált a köves utón miközben egy almát eszegetett és valamilyen lapot olvasgatott. A elmúlt egy hónapban jobban öszeszedte magát és sokat is gyakorolt titkon.
Azonban a levélke még mindig ott pihent a táskájában ,hiszen nem találkozott azóta senkivel,még azzal a furcsa alakkal sem akivel az erődben akadt össze a templomnál.
Ahogyan lépked a macskaköves útón a hosszú kék haja fel-fel libben s néhány ember utána szól ,de ő csak illedelmesen aprót ajol feléjük majd tovább megy. Már teljesen megszokta ezt az alakot bár hiányzot neki a régi élete. harcok ,az ahogyan Alice-el megosztották az emlékeiket,Maaya viszont látása,a tánc Naito-val vagy hogy vérét adta Alice-nek. És ezekútán hirtelen minden rosszra fordult. Maaya és Naito együtt hagyták el a szigetett, Alice hozzá megy Nobu-hoz ,Ő megjelent, Griewer pdig meg akarja öletni Kaiji-t és Nobu-t. EZ sehogysm hangzott jól. S ezt a lány is tuda. De most valahogyan nem erre öszpontósítot ,hanem a céljára, hogy megállitsa Nobu-t. De nem a csuklyás vagy Griewer kedvéért...hanem Alice és önmaga miatt. Mára csutkánál tartott mikor megtorpant a térren s körbenézett lepetten. Elől felállitótták újra a pódiumot, melyeken virágok is álltak. Este itt hatalmas rendezvény lesz...ebben már biztos olt a lány.*
~ Ohh...hamarosan egy éve mindennek... annyira megváltozott minden...~
*Pillantott előre a lány ,szinte meedten bámulta a díszitést. Azt ,hogy mennyire érdekesnek találta az akkori ünnepet. És, hogy most mennyire üres lesz nélkülük.*

*Váratlanul befordult a sarkon s mindenki meghajlot előtte. Ő csak intett majd folytatta az útját. Egy ideje nem látta jegyesét ,de ez annak volt tudható ,hogy Alice sokat pihent mostanában ,mert hamarosan nagy feladat várt rá s ehhez kellett az energia. Ahogyan ment észrevett egy ismerős alakot. Kék haja csak úgy omlott fehéres bőrére. A férfi megállt ,majd közelebb ment hozzá csendben. Eleinte csak nézte mit néz a lány ,majd megszólalt a vállánál.*
- Szóval...tetszik önnek a díszlet ?
- Igazán örülök neki...ez azt jelenti ,hogy a jegyesemnek is fog.
- Huhh má nagyon várom a nagy napot. Ahogyan ő is.
- Őn mit gondol ? Jó lesz ez a kedvesemnek ,vagy csináljak valamit vele ?

*Meglepödött mikor a férfi hozzá lépett s egy apró vicsor jelent meg az arcán ,majd eltüntette.*
~ Nyugalom...nyugalom..~
*Szóritotta ökölbe a kezét ,majd elmosolyodott vigyorogva*
- Biztosan tetszeni fog neki...csak őn tudhatja...az őn jegyese.
~ Tetszeni Alice-nak ? Nobi-t érdekli Alice érzései ? Miért ilyen boldog ?~
- Szerintem szép a díszlet...
*Aztán felvonta a fejét s elindult előre.*

*Mikor a lány hidegen közölte vele a dolgokat és elndult váratlanul mérgesen elkapta anna a karját.*
- Mi ez a módor ? Tudja ki vagyok én?
- És egyáltalán te ki vagy?
*ragadta meg a lányt ,majd megforgatta és szembe a szemébe nézett. Ott gyűlőletett látott amitől kicsit hátra hökölt*
~ Ez meg ki?~
- Ki a franc vagy te ?

- Persze ,hogy tudom.
*Pillantott rá ,majd el s gúnyosan elkezdte.*
- Kurayami Nobuhiko ,Higure, a sziget úra , hamarosan Alice férje etc etc....
-Én megengedhetem ezt a módort, neke őn nem az uram .
*Tépte ki a kezét a férfi karjai közül ,majd elindult tovább.*
- A nevem Kitade Ada... engedjen el....
*Ment tovább durcásan.*
~ Majdnem rátámadta...de nem szabad...még nem...~
*Váratlanul megállt egy férfi előtt ahol játszottak a gyerekek. Eszébe jutott amikor tavaly ők játszódtak itt, s kissé könnyes lett a szeme ,majd tovább ment. Észrevett egy standot és odament. Nagyon sok medál és amulet volt ott. A lány szemeivel követte ,majd elmosolyodott bánatosan és letörölte a könnyeit.*
- Valami gond van kis hölgy ?
- Ohh... nem nem....csak elkalandoztam...
- Segíthetek valamiben?
- Kérem...megnézhetném őket ?
- Csak tessék.... *mutatott előre*
- Azt szeretném...
*Nézett kedvesen egyre ,majd miután kifizette elvitte.*
~ Ez a tied...majd odaadom..ha vissza jösz.~