Higure - Sziklaszirt

*Viszonozza az ölelést aztán lehuppan mellé s hallgatja szinte fülig érő mosollyal., majd zavartabb lett s megigazgatta a haját.*
Ugyan...ez természetes volt...
Igen ,én is észrevettem....annyira szép, kellemes az idő.
*Pillant vissza rá ,majd egy parányi aggodalom jelenik meg fehéres arcán ahogyan Alice-ra pillant.*
Nem...sajnos én sem találkoztam vele a mulatság óta...
Igen..jó lenne ,bár nagy fiú, biztos vigyázz magára.
*Ránéz.*
valahogy úgy....
Kisit aggódom...e olyan, mint a vihar előtti csend...

*Sóhajt*
Biztos tud magára vigyázni, ettől nem félek..
Csak jól mondod, ez a túlzott nagy vihar előtti csend kicsit aggaszt...
Gondolom veled is bezsélt Griewer a 'nagy' ember érkezéséről.
Engem eléggé aggaszt a dolog..
Folyton olyan érzésem van, mintha bármelyik nap meghalhatnék, igazságtalanság miatt..
Állítólag az a terve, hogy megöljön engem és Naitot, utána pedig gondolom titeket, ha védeni szeretnétek minket..
Bár nem tudom mi ebből az igaz, de elég meggyőzőnek és őszintének tűnt..

*Végig hallgatja ,majd Griewer-nél zavartan megvakarta a fejét.*
Igen.. nekem is mondott róla ilyesmit...
Amikor rám ijesztett a tónál...
Igazából nem tudom ,hogy mi lesz.
*felpillant rá határozott arccal.*
De ha megjelenik és harcolok a ti oldalatokon.
S bár lehet ,életem adom érte..
legalább olyanokért tettem akik megérdemlik.
*elmosolyodik őszintén*
Nem fogom feladni,én pozitivan állok elébe.
Ne aggódj Alice... ha összefogunk, sikerül.
Lehet nem nyerünk...de nem is fogunk meghalni....
* a nap felé tekint mely gyönyörűen ragyogta be most az eget s mely hamarosan s lassan ment is le.*
Megint egy nap vége közeledik....

*Sóhajt egyet, majd a lemenő napra tekint*
Egy újabb nap, ami véget ér..
Elgondolkodtam azon, hogy pár hónapja vagyunk itt a bátyámmal, de ezek a hetek, amióta annyi vámpírt vagy vadászt ismertünk meg, sokkal gyorsabban telnek. Talán mert van kihez szólni egymáson kívül.
*Elmosolyodik*
Ha mellénk állsz, azt nagyon megköszönném.
De az életed miattunk ne kockáztasd!
Ígérd meg..
Nem szeretném, ha bárki is bajba keveredne a mi létezésünk miatt, de tényleg!
*Mondja kérlelőn*

Igen ,hasonlót érzek én is.
*Elmosolyodik felé aztán döbbent arcot vág ,mikor Alice kérlelni kezdi.
Aztán elmosolyodik.*
Ha mellétek állok, az azt jelenti ,hogy megvédelek titeket... magyarán szólva ígyis az életemmel játszom ,bármit is teszek...
*Pillant rá komolyan*
Nem így gondolod ?
*Megrázza a fejét.*
Ezt nem igérhetem.
*Megfogja össze a lány kezét.*
De azt ígérem ,hogy vigyázok magamra ha ti is.

*Elmosolyodik*
Hana, mi mindig vigyázunk magunkra.
Én kevertem bajba mindenkit..
Naitot, téged, jóformán akit most ismerek, mindenkit.
*Kicsit elkomorodik arca*
Én tehetek mindenről...
*Sóhajt, majd feláll*
Most viszont megyek.
Már nagyon rég beszélni akartam Kaijival.
Miért aggódok érte?!
Vigyázz magadra Hana..
Még beszélünk!
*Elsétál*

*Viharos éjszaka van. A sötét felhőkből ömlik a hideg zuhany minden kint tartózkodó fejére. Néhol fel-fel villan az éjszaka és mennydörgő hangon szakítják meg a fúvó szél rémítő hangját. A fagy csontig hatol mind az emberekben, mind a vámpírokban ezen a hideg éjszakán. Őrültnek is tartják azt, ki nem bent a tűznél melengeti magát és nem csak dideregve figyel kifelé az ablakokon át. Mégis van, aki szembeszáll a zord idővel és nem a házban pihen. Fehér köpenye, mely teljes mértékben takarva tartja kilétét már csurom víz. Ő maga is fázik, de nem mutatja. Némán tűri az idő hatalmát és csendesen figyel a sziklaszirten. Figyeli a távoli felhőket, ahogy gyilkos villámokon át szórják átkaikat a világiakra. Figyeli, ahogy az esőcseppek gyorsan a tengerbe csapódnak, ahogy a szél által felgyorsított hullámok vadul nyaldossák a szírt alját. Némán figyeli a természet magánháborúját, a vihart.*

* AZ idő ellenére hatalmas kabátban ugrál egyik sziklarészről a másikra. Nagyon gyors volt ,mégis a jéghideg cseppek bele-bele csapódtak már amúgy is hideg és hófehér arcába. Fekete kabátban fut ,majd egy terebéjesebb szirt résznél váratlanul megáll s az előtte lévő fehér kabátos alakra mered. Tudta hogy itt lesz... tudta.

Még a mai nap hallotta pár szolga beszédét ,hogy láttak egy furcsa férfit ,aki az ilyen borzongató idő ellenére is kin van. Nobu sejtette ki lehetett az ,de nem mutatta érdeklődését ,s mikor végre egyedül hagyták kiszökött a palotából.

S most itt van s szinte farkas szemet néz vele...csak hátulról.*
Griewer....
*Szólalt meg a férfira várva s lejjebb emelte a fejéről a kapucnit. Nem zavarta ,hogy elézik ,inkább fontos dolog miatt akár megfagyott volna.*
Késtél..
*kezdte el komoly hangnemben.*

*Már távolabbról is megérezte a sziget urának auráját, mégis minden rebbenés nélkül várta, hogy megérkezzen. Mikor aztán meghallotta a tompa csapódást, melyet szinte elnyomott a süvítő szél arcán enyhe grimasz jelent meg. Csak egy pillanat volt az egész és ismét komoran figyelte tovább a tengeri csatát. Neve hallatára se moccant, se a hozzá fűzött megjegyzésre. Csak állt és figyelte a háborút. Nagy sokára aztán megszólalt. Hangja komor volt, rideg mint az tomboló idő. Se nem halk, se nem hangos nem volt. Nobu tisztán halhatta minden szavát, de csak ő és más nem ha volt is a közelben.*

- Nem késtem egy percet sem. Nem mondtál időt és én nem is időre dolgozok. Elhoztam a lányt, a testvére nyújtotta gondoktól pedig már aggódnod sem kell. Elment a szigetről, az egyik volt vadásszal együtt. Hogy hogyan és, hogy miként történt ne kérdezd. Választ úgyse kapsz. Legyen annyi elég, hogy nincsenek többé itt. A lány a tiéd, ahogy kérted. A fizetségem még átadod és végeztünk...

* A férfi beleborzongott a másik aurájába. Tudta ,hogy erős ,nem hiába őt kérte fel a tervének kidolgozásához ,de most ,most mégis beleborzongott ebbe a sötét
erőbe ami most is körbevette a pasast.*
Igen , fantasztikusan alakulnak a dolgok.
Ezekről nem is kételkedtem, csak vártam.
Hallottam a dologról... tudod..gyorsan terjengenek a pletykák a szigeten. Főleg felém.
*Elmosolyodott zavartan. Próbálta magát magabiztosnak mutatni ,de nem ment teljesen. Teljesen magával ragadta az idő.*
Igen az enyém...legalábbis most. Remélem két hét múlva is az lesz.
*Emelte meg kezeit könnyedén ,kissé követlenül mintha nem üzletről lenne szó.*
El is jöhetnél, mindenkit érdekelni fog az ,hogy lesz a fiatal fruskából a sziget úrnője ,a vérhercegnő.
Meg lenne ehhez még feladatom.
*Komorul el kissé.*
Ha mégsem sikerülne úgy ahogyan tervezem.Ha velem valami történne...
Akkor azt szeretném ,hogy öld meg a lányt. A vére... Túl veszélyes lenne a ceremónia után nélkülem.
Így ez a legjobb módszer.
A fizetséged ezután adom oda...s ha velem történik valami ?
Hát...akkor lesz egy hely ahol megtalálod fizetésed...egy titkos helyen ,melynek a kulcsát a bál napján adom át.
Addig nem. Remélem megérted ....
*Pillantott rá ,aztán zavart vigyorral meredt a háborgó messzeségbe ,mig a közelükbe becsapodótt egy villám. A fény teljesen elborította őket ,de zavartalanul álltak tovább.*
Gondolom Plusz rá kell fizetnem mert végeztem az egyik vadászoddal...
bár élveztem...sajnálom ,nem volt a tervben...
*Pillantott rá*
Tudhattam volna ,hogy válogatod az embereidet...
De vigyáznod is kénne velük...könnyen megváltoztathatók...

*Némán hallgatja végig a férfi mondandóját, de egy ponton önkéntelenül is elmosolyodik. Mikor ismét megszólal, hangjában némi gúny vélhető felfedezni.*

- Ironikus nemde? Te fogod kordában tartani Alicet, miután megkapja az átkozott vért. Te magad, aki még azt se tudod megállapítani, hogy egy embert halott-e, vagy él. Nem haragszom Nobuhiko, hisz nem tettél semmit. Elvégre Hanabi még mindig az élők sorait gyarapítja. Lelkében pedig a bosszú tüze ég. Jól mondtad, megválogatom a harcosaimat, a baj csak az tudod...hogy ők nem velem jöttek. Egy van közöttük, aki az én parancsaimat teljesítette végig. Wrathwolf a bárd. A többiek nem azért vannak itt mert nekem dolgoznak, hanem mert Edward úgy alakította a dolgokat, hogy mindenki azt higgye...én vagyok a főnök.

*Lassan megfordul és fél pillanatra mélyen Nobu szemébe néz. Ezalatt a sziget ura is belelát az örökké nyugodt férfi szemébe.*
- Edward Wratwolf pedig még mindig azt teszi, amit mondok neki. Nem tőlem védi Alicet, hanem a többi veszélytől ami leshet rá. A feladata az volt, hogy őrizze a lányt. Remélem megérted, hogy kissé át lettél verve, de minden vadászat akkor élvezetes, ha a főszereplői egy drámában érezhetik közben magukat...ennek a drámának a főszereplői pedig Alice és Edward.

*Visszafordul és ismét a vihart kezdi figyelni, de ismét szól.*
- Rendben. A ceremónia előtt elmegyek a kulcsokért, Ed pedig majd figyel a lányra addig is. Engedd be a bálra és ott is segíteni fog. Ám ne lépj vele előtte kapcsolatba! Ne kockáztasd a titok felfedését. Tudni fog ő mindenről még idejében. Te csak arról gondoskodj, hogy minden rendben legyen két hét múlva...

*Hallgatja a férfit ,majd szemei össze szükülnek a hír hallatán. Sosem gondolt volna erre. Végig önbizalma surolta a egeket ,azonban most elgondolkodott, s jelen pillanatban csapodott a földre. A lány él....a lány él.
De az nem lehet....a saját szemével látta, érezte ahogyan belöki a vasba és a vére ráfolyik a kezére. De semmi...ez mind csak trükk lett volna ?
Csak néz meredten előre ,de nem mutat semmit ,úgy tekint ,mintha minden rendben volna s csak eröltetetten húzza el a száját.*
Kijátszottatok,....gratulálok.
Kár ,hogy végig máshogy állt a dolog. De elfogadom.
Nem árt ,hogy tudom ezeket....
*Csak nézte azokat a szemeket ,majd elforditotta a fejét.*
Mint mondtam....
a kulcsot majd megkapod a bál előtt.
Wrathwolf-al pedig nem beszélek addig is...
De ha Hanabi felbukkan ,nem ígérem ,hogy élni fog sokáig ,ha rám támad!
*mondta aztán meghajolt a férfi előtt ,de csak udvariasságból ,így nem túl mélyen ,majd ahogyan jött el is tűnt. A nagy vihar meg folytatódott ,mintha sosem akarna végetérni...,soha....egyre erősebben és erősebben.....*

*Miután a férfi meghajolt és tovahaladt is...ő csak állt ott némán, figyelte a természet örökös harcát. Az ég dörgése, a szél süvítése és a jeges vízcseppek. Kellemes érzést adtak neki. A természet bár harcolt, rendben volt. Az egész bár szörnyűnek tűnt, harmónia volt. Csak úgy mint az emberek és a vámpírok között.*

- Nobu...megfogsz halni. Ez nem kétséges, csak az egy bizonytalan pont van a dologban. Ki keze által fogsz elhullani? Ezt még én sem tudhatom, de ne legyünk türelmetlenek. Hagyjuk, hogy a sors formáló keze alakítsa életünket, döntéseinket...végzetünket. Várjunk csendben, megértéssel...
*A monológ végén nagy levegőt vett és felpillantott az égre. Arcán halovány mosoly jelent meg, majd a következő vakító fényt követően eltűnt. Helyét egy fekete, ázott toll vette át...ami tűrte tovább a sors mítoszát.*

* Igazgatta a parókát melyet ismételten hordott. Már pár nap eltelt de még mindig távol volt Alice így nem tudtak még tervet sem ötleni ,hogy hogyan látogathassák meg.
Most különváltak ,megpróbálkoztak híreket szedni. Hanabi a gyógynőbény könyvet bújta mikor meglátott egy odaillő példányt.*
~ Meg kell ezeket szereznem ...különben a bácsi nem tud foglalkozni a munkájával... ~
*Gondolta és letépte a növényt. Szomorúan tekintett váratlanul arra az egy szállra majd elmosolyodott halványan, de fájdalmasan.*
- Gin... ez a fordulónk...
*suttogta s a nyakában kereste a gyűrűt ,de persze rájött ,az Alice-nél van.Lassan felállt s körbe tekintett.*
- De tudod... mindig azt mondtad valakinek vigyáznia kell rám...pedig nem kellett....csak te akartad.
- Nem azt mondom...hogy...szóval...- halványan elmosolyodott - örülnél ha ismernéd Naito-t.
* Igazgatta meg a fülénél a haját s csak nézte az eget melyen kellemes ,fehéres felhők usztak el.*
- Neki sem kell vigyáznia rám...de ,bízik bennem ahogyan a húgában ,és ez a fontos nem ?
*Váratlanul furcsa hangot hallot , a madarak felrepültek rikácsolva ,majd hátra pillantott gyanakodva s mindent körbet ekintett.*

* A férfi nyugodt léptekkel ment végig a sövényen miközben vöröslő tekintetétt a lányra szegezte. Aztán majd töle 1 méterre megállt s nézte. Múltkor szépen lejáratta ez a senki házi vámpír a saját városában ,pedig nem is ismerte. Akkor a legszívesebben legyilkolt volna...de nem tette. Nem tudta miért...de olyan ismerős volt neki ,hogy nem tette. Alice-t már egy ideje nem látta és hiányzott neki ,de tudta ott biztonságban van ahol volt. Griewer fenyegetése óta sokkal jobban pihent meg ahogyan a lány biztonsában készült fel az eskűvőre. Még direkt az időpontott is kitolták.Komolyan tekintett a lány sötétlő szemeibe, amelyek teljes gyűlölettel tekintettek vissza rá *
- És mond...milyenek itt a napjaid ?
- Egyáltalán mit keres egy ilyen napon egy ilyen vámpír itt ?
- Nem bet kellene lenned a többivel és készülnőd az ünneplésre?

* A lány döbbenten nézett rá ,majd a szemei gyülőletett árasztottak felé, aztán elvigyorodott s hátrált egy lépést*
- A napjaim ? Úgyan mit érdekli ?
- Ünnep ?
*Nézett egy pillanatra értetlenül majd leesett neki amit az öregúrt mesélt. Hogy ma kerülje a vámpírokat ,mert az ezer éjszakáján elhatalmasodik felettük minden ha feltűnik a hold és akkor tűnik el a legtöbb ember. Zavart ,de bátor vigyorral nézett rá határozotan.*
- Oh de...de úgy döntöttem ma vegetálok..
*Bökött a vadon fele melyben sok állat volt s mely közül Alice már sokat pusztitott ki. Majd hátatt fordított neki s menni készült.*
- És én megyek is...

* A férfi idegesen tekintett a lány után aki sietette a lépteit. Nobu tudta miért. Felnézett az égre, sötétedett és csak a felhők takartak valamit. Lassan megnyalta a szája szélét ,majd a szemei vörösek lettek.*
- Maradj...
*Mondta szinte parancsolóan ,majd elkapta a lány karját.*
- Vámpír vagy... nem kell félned..
* Suttogta neki elvigyorodva ,a hangja halk volt és szinte már tudatlan*

- Engedjen el !
*Szólt szinte parancsólóan s a férfitől akart menekülni. Majd mikor megragadta a karját egy váratlan pillanatban kicsavarta a kezét és ugorva rárugott egyet.
Nobu esett pár métert hátra a lány komolyan tekintett le rá fentről , majd elkezdet futni.*
- Nem akarok harcolni most....
*Motyogta s a kardját fogta az oldalán*

*Nobuhiko meglepődőtt a lány gyorsaságán és támadásán ,majd szöget ütött egy emlék a fejébe. Lassan felált letörölte a vért a szája széléről ,majd elvigyorodott feléö
- Szóval tényleg nem sikerült megölnm téged....Hanabi....
- Akkor majd most...
* Kiáltot a fájdalomtól mely a belsőjét zúzta mikor a hold fénye ellepte a fák ágait ,lombjait és a leveleivel játszott. A férfi körül ezüstös aura jelent meg s hihetetlen gyorsan kapta el a lány nyakát neki nyomva a fának.*
- Élvezettel kóstolgatom majd a véred....már múltkor is vehettem belőle..de az nem volt olyan sok, hogy élvezhessem.
* Egyik ujjával a lány állát nyomta felfele erőteljesen mire az felszisszent.*
- Majd most.
* Jelentette ki s abban a pilanatban hiába harcolt a lány ,rugdosta és karmolta , Nobu belemélyesztette fehér fogait annak a nyakába.*

* Erőteljesen harcolt ellene ,de a hold miatt a férfi felerősődőtt s erre nem számított a lány. Mikor a nyakába harapott éles fájdalom nyilalt a lány testébe de nem
adta ki csak megrezdült. Érezte ahogyan a szipolyozás miatt ezd gyengülni és egyre sápadtabb lesz. Kezével elakarta érni a kardját mely az oldalán feküdt s melyről Nobu elfeledkezett. Kis idő után végre elérte s erőteljesen kihúzva a tokjából megvágta a férfit mire a hátrahökölt a saját vére láttán s kiáltozni kezdet. Az egész erdő ettől lett hangos. A lány csak a térdeire rogyot ,majd a kezével próbálta elállitani a nyakából szivágó vért, miközben már erőteljesebbe kapkodta a levegőt.*

- TE..... FRUSKA!
*Kiáltotta mert Hanabi levágta 3 ujját s még a bordái közé is betalált. Elvicsorította magát ,majd a nagy hang zavar miatt inkább gyilkoló tekintettel úgyan de hátrált ,majd emenekült a helyszínről.*

* Legyengülve de nyugodtan lélegzet fel mikor Nobu eltűnt. *
~ Rájött ki vagyok....igy már lényegtelen...ez a játék..~
*Gondolta s levette a parókát miközben eltépte a ruháját s bekötötte a nyakát. Azonban bőre egyre sápadtabb lett.*
- Ideje lenne mennem....
*Nézet szét majd arra gondolt amit emiatt Naito-tól és a idős bácsitól fog kapni*
- Ajajj... - mosolyodott el halványan