Higure - Vampires' island

A vámpírok szigete.

[ Konbanwa!! ]

* Épphogy beért a belső részhez le is állt s lassan pillantott fel. Barna haja kicsit eltakarta a szemét azonban váratlanul még oda is eljutott a nap fénye ,egy pillanatra megvakítva a lányt. Egy térképet szorongatott ,kissé remegett a keze ,vagy a méregtől vagy a félelemtől..bár inkább az előbbinek lehetett ezt tulajdonítaní.*
2 óra telt el mióta Griewer kapitánytól elszakadtunk....*sóhajtott fel elrakva a szütyőjébe a kis papirost.* Kiváncsí vagyok merre lehetnek.
* Eltakarta a kezével a fényt ,hogy jobban lásson. A hely gyönyörű volt azonban ők nem vakációzni tértek ide....*

* A fán ücsörögve kémlelte az félelemtől meg ingott lányt majd sóhajtva oda szólt a kíváncsiság furdalta mit keres itt*
- Kit keresel?
* A fa hatalmas volt s Shiori lóbálva lábát kérdően nézet rá*

*Épp az egyik mellékutcáról sötét pulcsit fejére húzva sétál ki a főutcára. Szőke haja néhol belelóg arcában, szemeit alig látni. Lassú és óvatos léptekkel sétál, amikor meglátja az akkor ismeretlen alakot. Beleszagol a levegőbe*
Nem vámpír..
*Hirtelen megtorpan*

*Bárdját csapásra készenlétben tartva halad előre az erdőben, minden apró neszre figyelve*
Találnom kell egy pihenőhelyet...fogalmam sincs, ki vagy mi van ezen a szigeten.

*örült ,hogy már bent volt a faluban ,mondhatni élvezte ,hogy kilépett az erdőből. Azonban most csak néz maga körül, remélte valamennyire elvegyült a tömegben azzal ,hogy barna köpenyes kabát fedezi teste minden szegletét, és igen bevált....de úgy tünik nem mindenkinél. Váratlanul sötét szemeivel felpillant egy alakra aki csak most jelent meg. Szinte semmit nem látott belőle de a szemeik össze találkoztak.*
Annyira ismerős...
*Lassan megígazitja a köpenyét de nem veszik le egymásról a tekintetüket...mintha megbabonázták volna....nézi azokat a mély belsőséges szemeket.*

*Alsó ajka kicsit leereszkedik a csodálkozástól*
Mi a.. Manipulálni akar? Olyan furcsa érzésem van..
*Pár perc után, gyorsan elrántja tekintetét, és megy tovább, mintha semmi sem történt volna, óvatosan közeledve Hanabi iránya felé, miközben zsebében levő tőrhöz ejti kezét a biztonság kedvéért*

*Ugyanabból az utcából fordul ki, ahonnan Alice is megjelent, és körbenéz*
Jellemző... két percet kések, és máris sehol... hova lett ez a lány?

*Furcsán néz rá ahogy le jött a fáról*
-Fura szerzemény vagy

*Meghallja hirtelen, hogy Naito közeledik, és reflexszerűen megfordul*
Á, Naito!
Bocsi, azt hittem, hogy már elmentél!
*Odasétál hozzá, megszakítva útját Hana felé*

Jellemző...
*Alicehez fordul, és megvarakja a tarkóját*
Ha elmegyek, általában szólok. Miért mész mindig ilyen gyorsan? Nem sietünk sehová.
Egyáltalán minek jöttünk be ide?

*Megáll szemben a fiúval, úgy, hogy Hanának háttal legyen*
Az a lány..
*suttogja*
A hátam mögött lilás hajjal.
Nem vámpír..
Rosszat sejtek, Naito..

* Látta ahogyan közelit felé a lány, egy pillanatra már készült is a hirtelen jött védekezéshez, azonban ez hamar megszünt amint az letért az irányáról. Feltünt még egy alak, de mondjuk ez nem volt furcsa egy ilyen városban*
Sok vámpír van itt....hogy találom meg Alice-t...ilyen borongós napon ?
* Pillantott fel az égre ahol a napocskát hirtelen elrejtette a szürke fellegek öszetett része. Ekkor váratlanul lesből pillantott a csoportra, valami zavarta azzal a lánnyal szemben....ahogyan a mozdulatait tette, árulkodóak voltak...ahogyan nem ment el...csak hátatt forditott neki...s a fiú érdeklödését felkeltette valamilyen szöveggel*
Ismerős helyzet...
*Pillantott rájuk apró gyanakvással*

*A lány mellé ment nem félt tőle s ruháját rángatta*
-Nah ..kérdeztem valamit!!!
*Kezdett felháborodni*

Hm? Gondolod, hogy egy...
*Elpillant Alice válla fölött, rá Hanabire, pupillái összeszűkülnek, majd visszaugranak eredeti méretükre*
Semmit sem érzek. Zavar tán? Érdeklődjek egy kicsit?

*Megfogja vállát visszatartón, majd inkább elengedi, és megfordul*
Nézd, nem úgy néz ki, mint én. Se hófehér bőr, semmi más. Biztosan nem olyan..
*Látja, hogy Hana közeledik feléjük*
Óvatosan..
*Mormogja*

*Halvány fintor ül ki az arcára*
Őszintén, amíg nem ugrik rád, és tép meg, addig nem érdekel.

(Bocsi nem érzem túl jól magam sehogy se..most megyek majd holnap be pótolom az elvesztett perceket jó8 majdnem mindenkinek^^ még a tárgynak is)

* Értetlenül s lepödöten meredt a lánykára aki a köpenyét húzogattni kezdte váratlanul. Bár jól jött mert a lányt kirántotta abból a figyelemből aminek kitette azt a két idegent. Lassan lepilantott értetlen fejet vágva a nála alacsonyabb lánykára akinek éjfekete haja és vörös tekintettei egy pillanatra felállitották még a szört is a hátán ,amit csak jelzek ,valóójában nem volt.*
Remek....*zavart mosoly*
Öhm...még jó ,.hogy nem félsz tőlem ,hisz nincs mitől.
* Arcára kiült egy mosoly mimika ,ahogyan lepillantott az alacsony lánykára.*
Öhm...mit is kérdeztél ? Tudod új vagyok itt..és még eltévedek...
*Cseppek*
Mondjuk ez picit igaz is.
*Csak egy pillanatra hunyta le a szemét ,de a kis lányka már nem volt sehol...ennek ellenére közben próbált figyelni a másik kettőre, akik szintén eltüntek ,sőt a lány csak most vette észre mennyire elhagyatott lett egy pillanat alatt az utca.*
ne..ne...neeeee
*Fogta a fejét ,majd magára húzta a kapucnit miközben vett egy nagy mély levegőt s betért az első vendéglőbe ahol eltöltötte az éjszakát
....*
Kiváncsi vagyok a többi vadász merre jár...* motyogta miközben lepihent majd elaludt.*

[ Tényleg eltüntetek hirtelen XD ]

[ Waaa, elnézést kérek mindenkitől a tegnapi hirtelen-eltűnés miatt, de anyámék közbetettek, és úgy tűnik mégsem sikerült olyan jól a kezdés ^^" Remélem innentől majd azért menni fog a játék ]
*Vállat ránt Naito felé fordulva, majd megszólal*
Kicsit elmegyek az erdőig. Majd beszélünk még. Éhes vagyok..
*S azzal a lendülettel szokás szerint gyors iramra váltva szinte villámgyorsan az erdő fái közepén termett, majd lassú léptekkel folytatta útját*
Mintha lenne itt valaki..
*Mélyet szippantott a levegőbe, s előre sétált pár lépést*
Nem ember..

*A többnapos folytonos menekülés után fáradtan ül egy fa tövében, bárdja a fának támasztva. Erősen küzd az ellen hogy elaludjon.*
Ide is utánam jöttek volna? Remélem nem, nem bírom már sokáig.
*Bambán néz maga elé, majd szép lassan elalszik.*

*Óvatosan sétál tovább, a szag irányában, majd hirtelen megpillantja az elalvó alakot*
Vámpír..
*Kicsit megnyugodva már, elindul az irányába. Hirtelen zajt hall, és reflexszerűen megfordul, tőrét előrántva, mire kiderül, hogy csak egy nyúl volt. Gyorsan eltalálja az éles tárggyal, majd kicsit szív az állat véréből, s kezében fogva felegyenesedve folytatja útját. Megáll a fiú felett*
Bú.

*Továbbra is mélyen alszik, nagyon ki van fáradva*