Erdő - Vampires' Island

*Még mindig döbbenten áll. Valahogy nem akarja elhinni, hogy ezt tették vele. Azaz csak miatta. Régebben senkije sem volt Naiton kívül, sosem voltak barátaik, ismerőseik, hozzátartozóik. Csak egymásra számíthattak. Most pedig, ironikusan itt áll egy ex-vadászlánnyal szemben, aki a saját vérét áldozta fel azért, hogy ne veszítse el újra az eszét. Teljesen meghatotta. Igazán annyira nem tudta felfogni a dolgot, hogy könnyei megállás nélkül csordultak arcán. Nem volt soha az a nagy sírós-típus, ám az elmúlt hetekben többször tette ezt, mint egész eddigi életében. Gyorsan elfordította fejét, amíg törölgetni kezdte arcát, de közben megszólalt*
Én.. Nagyon köszönöm Hana..
Te is nagyon fontos vagy nekem..
*Újra a szemébe néz, és most esik le először neki, hogy a lány holt sápadt*
Jézusom, túl sok vért vesztettél!
Gyere..
*Megragadja csuklóját, majd a tőle megszokott gyorsasággal pillanatok alatt ölbe kapja a lányt, s minden gond nélkül a táskájához siet. Óvatosan lefekteti a lányt hanyatt a földre, majd két lábát felemeli, és tartja pár percig, hogy a vér eljusson fejéig*
Minden rendben lesz..
*Suttogja*

Naa...ne sírj...
* Néz rá meglepődve ,majd megértően elmosolyodik azon amit Alice mond neki.*
Ugyan...csak egy picit...
*legyint ,de mire felfogta mi történt már a földön feküdt. Meghatotta az ahogyan Alice figyel rá ,mégis mikor a lábát emelték meg ,nevetni kezdet.
Talán csak a csendet szerette volna megtörni vagy csak utó hatásként tört rá de nevetett.*
Ne aggódj...élek még.
*Pillantott rá. Érezte ahogyan a vér elkezd gyúlni a teste minden részében s bár lassan de kezdte vissza nyerni eredeti színét is. Ahogyan ezt a akciót levezette a vámpír lány neki kiesett a nyakánál a ruhából a medáljai ,melyekre most felfigyelt. Fehéres kezeivel hozzájuk ért s elmosolyodott ,majd Alice-ra pillantott.*
Ne aggódj... nem rázol le ilyen könnyen ,még élni fogok sokáig.
*viccelődött ,majd felült a fűbe s jelzett a lánynak ,hogy üljön le melé vagy vele szembe.*
S milyen volt a napod Alice ,ezen kivűl és a városon kivűl?
*Terelte a szót a férfiről*
Mond csak... a bátyádegy Grufti...igaz ?

*Ahogy végez a művelettel, elneveti ő is magát, Hana jókedve felderíti*
Hát, egész jó napom volt..
Nem láttad véletlenül Kaijit?
Napok óta sehol sem találom, és beszélnem kéne vele..
*Hadarja mosolyogva, majd amikor kiejti a grufti szót a száján, kicsit megdöbben*
Igen, az.. De erről honnan tudsz?
Naito mondta neked?
*Majd hirtelen a rúnákra tekint, és megérinti őket*
Jé, csak nem tőle kaptad őket?

*Mosolyog azon ,hogy Alice-nak is jókedve lett ,sőt arra mégjobban akiről beszél majd rápillant.*
Nem, sajnos nem láttam Kaiji-t....mióta elmentetek a mulatságról azóta...
Tényleg , hol voltatok ?
Jól eltüntetek ? Jobba vagytok?
*pillant rá kiváncsian ,majd zavartan néz arra amit a lány mond.*
Neem.... Naito nem mondott semmi ilyesmit nekem.
Maaya-tól tudom.
*pillant rá ,majd az ajkai elé emeli a kezét.*
De ne mond meg neki ,hogy tudom ,rendben ?!
*Nézi ahogyan a medáljaihoz ér Alice ,s megértő mosoly jelenik meg az arcán ,majd átvált más fajtába...zavartabbá.*
De...tőle...
de csak ajándék...semmi több....
*mentegetőzik ,pedig igazából csak az igazat mondja...vagyis amit annak hisz.*

*Arca zavart mosollyá vált át, majd magyarázkodni kezd*
Csak a tengerpartra ültünk ki, és beszélgettünk..
És csak barátok vagyunk..
*Majd ahogy meghallja Naito nevét, széles mosolyt vesz fel*
Áháá, csak megsúgom, hogy a bátyám sosem adott egy lánynak sem 'csak úgy' ajándékot. Vigyázz vele, Hana-chan, még a végén rokonok leszünk!
*Neveti el magát*
Biztos tetszel neki..
*Böki meg viccesen, majd sóhajt egyet*
Későre jár.. Aludnunk kéne..
*Azzal elsétál a mellettük levő fa törzséhez, leül és álomba szenderedik*

*Lassan sétált az erdőben ,mindenféle feltűnést került.
3 napig nem mozdult ki abból a házból ,"nevelői" nyugodtan segítettek neki ebben a trükkben. A lány kapott parókát ,ami tökéletesen fedte haját ,nem mutatta meg valóját.
És ezen kívül a ruházata is más lett, s a jellemét is próbálta titkolni. nem tudta meddig...
de egy ideig biztosan. Úgy gondolta ,segít így a többieknek ,bár a szíve minden nap megszakadt vagy tucatszor. A nyaklánc...amit Naito-tól kapott most nem fedte fehéres nyakát ,hanem az oldalán egy kis szütyőben hordta. Nem akart lebukni...de mindenképpen magánál akarta tudni ezt az ékszert, ami fontos volt neki. Hiszen a másikat elveszítette már....
Ahogyan Alice-ra gondolt ,reménykedett nincs rosszul s nem csinált hülyeséget. De tudta a fájdalom néha kibírhatatlanul nagy.... ahogyan most is érezte.
A füvet lelapította miközben lépdelt néha megölve egy egy faágat is ,de nem zavarta ,most nem. Túlságosan fájt neki valami más...valami nagyon. Aztán lassan megállt egy kis fatönknél s levetette magát rá. Nem volt nehéz mást játszani...mert még nem találkozott senkivel...de nem tudta ez menni fog-e..ha látja őket. Azonban terve egy része bevált....*
Vajon mi történt a napokban
* Gondolta miközben megnyalta nyelvével egy aprót vadi új fogait. Igen...másnak adja ki magát....kapott porcelán műfogat...legalábbis két hegyeset ami vámpír fognak tűnt. Néha még zavarta ,de már kezdte megszokni. Azon kívül erejét úgy koncentrálta ,hogy ne tudják meg mi is...csak érezzék nem ember....ez ment...eddig ment.
Lassan belefújt a szél feketés(kékes) haját s lehunyta szemeit.
Kardja nála volt ,úgy gondolta bármikor kelhet ,azonban használni talán nem is tudta még teljesen. Legalábbis a jobb vállánál egy mély seb éktelenkedett ,ami bizony 3 nap alatt nem gyógyult meg teljesen, de hála Hanabi gyógyításának...könnyítette a dolgokat.
Kicsit jobban mozgot...meg ezek.*

*Lassan sétál az erdőben. Már egy napja, hogy Alicet ott hagyta a templomban. Azóta is csak rótta végtelen útját, Nobu tervein elgondolkozva.*
Bizonyos, hogy nem ölte meg Hanabit. Nem a legerősebb harcos akivel találkoztam, de nem is a leggyengébb. Biztos, hogy él...
*Ezen gondolatokkal a fejében látja meg a kék hajú leányzót nem messze tőle*
- Hát ez meg?
*Érdeklődve indul meg a lány felé, arcára természetes mosolyt varázsolva.*

*Igazából fel sem fogja merre megy, csak viszi a lába. Elég szakadtnak néz ki, jó pár napja ruhát sem tudott már váltani, és egy-két sebét már csak vér szárítja. Arca és végtagjai jó pár helyen koszosak, haja pedig meglendül a néha felkelő szélben. Érzi, hogy valaki van a közelben, de nem fordít rá különös figyelmet. Szeme szinte teljesen vörös, ami utal arra, hogy jó pár napja nem evett már. A kislány óta még egy állatra sem képes ránézni*
Még hogy vérhercegnő.. Embereket öljek meg egy nemes mellett..
*Sóhajt egyet*
Ugyanakkor.. Ha mellé állnék, nem jelentenék veszélyt a közeli barátaimra.. Vajon hol van Naito? Olyan rég láttam.. Hiányzik a folytonos aggódása.
*Egy hirtelen mozdulatnál nagy fájdalom nyilal bele hasába, amitől felnyög, és összegörnyed*
Lehet mégis Nobu lenne a tökéletes választás..

*Megérzi őket ,de nem csinál semmit. Feszülten pillant maga elé meredten.*
Remélem nem ők azok...még ne....
*Mikor azonban érzi ,hogy valaki egyre közeledik ,elhagyja ajkait egy parányi halk sóhaj s egy parányi érdeklődéssel hátra fordul, meglátva a közelítőt. Belül szinte ledermed...
tudta..tudta ,hogy ebből nem tud kimaradni...de játszani kell..még igen...*
Azt hittem az erdőben senki sincs...
Csak...természetesen...
* Jegyezte meg ,valami apró mosolyt csalva az arcára. Próbált valami olyat mutatni ami nem rá vallott ,vagyis maradt a kissé távolság tartó emberke XD...öhm..vámpír.
Ahogyan beszélt néha már látszódott foga ,s örült ,hogy ez "nevelői" eszébe jutott.
Sőt annak is ,hogy az idős férfi ilyen ágban dolgozott.
Lassan megigazgatta a haját.*
Hogy-hogy erre tart ?
Hiszen ilyenkor mindenki a városban teng leng....
szeretik az életet....
* Jelenti ki s megérzi a másik jelenlétét is ,bár még nem látja.*
Alice!

*Némán elmosolyodik, majd megrázza a fejét.*
- Kalandor bárd vagyok, az én helyem nem a városban van. Griewer...elnézést, Edward Wrathwolf vagyok. A szolgálatára.
*mondja és megáll előtte. Alaposan megvizsgálja a lányt, majd vállat von és az egyik közeli fához lép majd ledől a tövébe.*
- Mi járatban fiatal hölgy?

*Meghallja a beszélgetést. Griewer hangját felismeri, de a lányét annyira nem, elég messze van még tőlük. Felhúzza pólóját, és meglátja, hogy egy nagy seb terjeszkedik hasán. Kezét végighúzza rajta, hogy kevésbé vérezzen, de nem sokat segít. Előre lép még párat lehajtott fejjel, majd a Hanáék melleti fa törzsénél megtántorodva leül, még nem akar zavarni*
Talán annál az önző vámpírnál is jobb sorsom lenne.. Talán.. Hanát vissza tudná hozni.. és ha csak elrabolta? Istenem.. És ebbe is én kevertem bele őt..
*Felhúzza térdeit, megfeledkezve hasán levő sebről, így hangosan felszisszen egyet, ám ráhajol lábaira, nem törődve vele. Arcán hagyja, hogy legördüljön pár könnycsepp*
Hana... Merre lehetsz most?

*Elgondolkodó arcot vág ,majd apró mosolya marad ,kissé oldalra döntött fejjel.*
Bárd ?
Azok a zenészek....vagy a mészárszékesek ? Tudja amivel leölik a marhákat azt is hívják néha bárdnak...
Bár...
*Végigméri a férfit ,láthatóan.*
Szerep..szerep...XD
Ha jól látom ön nem valami mészáros...
Tudatlanságom fogadja el...itt kevés fordult még meg.
*Bolint egyet ,majd a bemutatkozásra a kezét nyújtja.*
A nevem...
ÁÁÁ mi is ?
A nevem... Ada Kitade
Igen...megvan, csak ne felejtsem el
Mint mindenki..
*tárja szét kezeit*
Elmerülök életem dolgaiban....nem szeretek vadászni sokat.
*Kacsint s ekkor észreveszi Alice-t mire megriad egy pillanatra d,e elfordul*
Ne figyelj rá...nem szabad...nem...
*Szorul el a szíve ,majd visszanéz a férfira, aki azonban hirtelen eltűnt. Értetlenül néz arra ,majd a lány felé lépked. Mikor megáll előtte kissé fenkölten tekint le rá.*
Látom valami baja van....

*A hirtelen hangra felkapja fejét, de reflexből kinyújtja lábait, hogy ne fájjon annyira, ahogy húzódik a seb hasán*
Csak egy apró baleset...
Ki vagy te?
Sosem láttalak még errefelé.
*Erőltetett mosoly ül arcára*
Kezet nyújtanék, de felállni sem tudok nagyon.
*Kínosan felnevet*

*Lassan leguggol a lánnyal szemben van most. Nézi, fűrészi a sebét*
Igen azt látom.... valakinek nagyon a bögyében lehettél.
*Vállatvon ,de mosoly nem húzódik az arcára. Csak komolyan tekint ,sőt kissé lenézően a szőkeségre.*
A nevem Ada Kitada.
Nem igazán engedte eddig ki, onnan ahová származom, úgymond.
*Jelentette ki, majd felvont szemöldökkel meredt a nevető lányra. Nehezen csinálta ,de meg kellett. Eljátszót minden mozdulatot ,mindent ,hogy ne ismerje fel ,hogy más legyen.*
Nem szokásom magam fajtával kezet fogni.
*Jelentette ki határozottan.*
Tudod..... amolyan babona.
* Jelent meg egy halovány mosoly az arcán ,miközben félig kimutatta hegyes fogait, s szigorú hangvételben folytatta.*
Ki bánt el veled ?

*Most ő is összevonja szemöldökét a hirtelen szigorú és tartózkodó modor miatt. Átfut agyán, hogy megint hazudozásba kezdjen, de túlságosan fáradt most hozzá*
Higure fő vámpírjával kicsit összeakadtam, nem nagy szám.
*Von vállat*
Jól vagyok.
*Ahogy meglátja a lány éles fogait, kicsit csodálkozik, ugyanis semmiféle energiát vagy jelet nem érzett amiatt, hogy a lány az lenne. Hiányzik a kirívóan hófehér bőr, és a tipikus srágás retina. Most szemöldöke magasba szökik*
Nocsak..
Vámpír vagy, mégsem érzek erős vámpírra utaló energiát.
Okos..

*Egy pillanatra meglepődik ,majd fejét fogja egy picit.*
Nocsak...Kurayami Nobuhiko.
Akkor te nem idevalósi vagy ,úgye ?
Tudod ,az itteni vámpíroknak, nekünk még nem volt dolgunk konkrétan vele.
Biztosan megvan ennek is az oka, de főképp az ,hogy ő a vezetője az egész szigetnek.
Azonban azt nem mondtam ,hogy mindenki szereti is....
Lebuktam...
*Majd zavartan elmosolyodik ,aztán felvesz egy határozottabb arcot.*
Tudod... nálunk is létezik trükk.
Itt a szigeten is vannak családok ,melyek keveredtek az évszázadok alatt.
Valami hasonlóban vagyok én is.
Nem kenyerem az ami másonak...nem fogadta be ? Nem érdekel...
*Vonta vállát*
Tudod ,nem minden vámpír olyan nemesi mint a te jó ellenséged.
*Szögezte le ,aztán letérdelt a lány elé felvonva szemöldökét hatalmas sóhajjal.
Valami kenőcsőt adott át a lánynak.*
Használd... jó rá.
*Bökött felé majd felállt s az égre teintett, a szél fújni kezdett.*
Mond..egyedül jöttél ide ?

*Figyelmesen hallgatja végig a lány történetét, majd amikor átnyújtja a kenőcsöt, most visszavág kicsit a furcsa modorért vele szemben. Nem akar túl közvetlen maradni, és igazán elég feszült most Hana és Nobu miatt.*
Nem kell.
Majd meggyógyulok anélkül is.
Nem használ erre a sebre holmi jöttment gyógykrém.
*Vonja meg vállát, és tekintete sebére kóvályog. Megpróbálja ujjával letörölni a kifolyni készülő gennyet, de elég kevés sikerrel*
Boldogulok egyedül is.

*A lába elé hajítja a krémet, aztán feláll s onnan néz rá le.*
Nem azért adtam ,hogy csökönyösködjön..rakja el.
Jaj Alice...
* A szíve szorult össze a lánynak. Legszívesebben átölelte volna ,és segített volna neki. De ez a játék még tartott...most nem tárhatta fel...a legelején.
Aztán váratlanul meglátta a nyakában a láncot.*
Szép ékszer...
csak nem udvarló ?
Úgyis tudom ,hogy nem...
Am.. Jobb ha megyek.
Látom az a agresszív fajta vámpír őn.
*Sóhaj*
Adhatok át egy üzenetett ?
*Elvigyorodik a válla fölött rá pillantva*
Ez egy nagyon szép mondás...
Sosem az a jó út, amelyik a könnyebb, és nem minden az, aminek látszik.
*Majd elindul az erdő távlataiba.*
Vigyázzon Nobuhiko-val....

*Furcsa teremtés neki a lány. Összevonja szemöldökét, és bólint*
Mit jelentsen ez?
Vigyázni fogok!
*Mondja utána intve*
Ki ez a lány..?

* Mintha tudta volna ,hogy őt emlegetik ,lassan leugrott valahonnan a lány közelébe. a Tegnapi harcok nyomai nem tükröződtek rajta, lábaival sem volt már gond. Csak nézte a lányt aki viszont annál rosszabbul nézett ki.
Vért ivott ,gyógyulgatott. S most itt állt előtte.
Csak nézte majd fennöltek rá pillantott. Úgy tűnt ő sem felejt.*
Lám..lám
A kisasszony ma egyedül ?
Nem fél ? Hisz látom sérült...enni sem evett...hamarosan még rosszabb lesz.
* Majd egyszer megjelent a jobbján aztán a balján. Gyors volt. Nagyon.*
Gondolkozott azon amit mondtam ?
*Állt meg végül mellette nagyon közel hozzá várva a reakciót s miután ez megjelent éppen időben elugrott picit hátrébb.*

*A hirtelen hangra felkapja fejét, és kissé rémülten néz rá, túl gyorsan jött neki a férfi kérdése és jelenléte*
Igen..
Gondolkodtam..
*Mondja nyersen-de őszintén, majd ahogy Nobu megáll mellette, mélyen szemébe néz*
Mondja, ha maga mellé szegődöm, megígéri, hogy a barátaimat sosem bántaná, és védelmet biztosítana nekik?
*Kérdi érdeklődő tekintettel*
Vagy mivel jár ez az egész hajcihő?
Nem vagyok szerelmes magába.
Ez elég.. Furcsa dolog öntől.

No.
*Lepődik meg ,de várta ezt. Majd Vigyoral rámered.* Szóval gondolkodott ?
Akkor elmondom...
*Hajol mégközelebb hozzá, szinte alig van centi köztük*
Nem kell ,hogy az legyen.
A legtöbb uralkodó nem szerelmes párjába.
De jó oka van ,hogy őnt választottam..
és igen. megigérem ,hogy akkor több embernek nem
esik bántodása...
*tette fel kezét*
..ha ők sem támadnak ránk.
Mi nem fogunk támadni de védekezni igen.
*Aztán felállt de előtte egy puszit nyomot a lány arcára*
Most mennem kell...holnap...holnap úgyan itt...hercegnő..
*Aztán eltűnt*

*Még mindig rémülten hallgatja a férfit, majd amikor az elköszön, és puszit nyom arcára, teljesen lehűl. Talán a férfi testhőmérséklete csapja meg hirtelen, vagy csak a hirtelenség, így automatikusan kirázza a hideg*
Re..
Rendben..
*Ahogy Nobu eltűnik, teljesen magába roskad*
Jó döntés lesz-e ez?
Talán..
Talán ha Nobuval összebarátkozom, akkor Hanát valahogy.. Visszahozhatná. Vagy akár csak elmondhatná, hogy még él. Mindegyikőnknek jobb lesz így..

*Egy fáról nézi végig az egészet, fehér köpenybe bugyolálva, mely arcát és kilétét is fedi. Miután Nobu eltűnik, pár pillanatig némán szemléli a lányt majd leugrik elé. Aurája rideg és enyhén félelmet kelt a lányban. Lassan felé fordul és halkan, mégis kristálytisztán érthetően megszólal.*
- Figyelmeztetlek Alice...Kurayami Nobuhiko nem tartogat számodra örömöt, csak szenvedést és fájdalmat. Ha vele tartasz, halál és kín fogja utadat végigkísérni a halálig. Barátaid, a rokonod és mindenki aki neked számít megfog halni...ha Nobuhiko terve sikerül. Ha a hercegnője leszel és befejezi a rituálét, gyilkossá válsz. Nem vámpír leszel, hanem igazi szörnyeteg. Egy igazi démon. Jól vésd az eszedbe amit most mondok. Vigyázz mit teszel, mert a döntésed kritikusan befolyásolni fogja a te és a barátaid jövőjét.
*A mondat befejeztével eltűnik, egy fekete madártollat és kételyeket maga mögött hagyva*

*Amikor már megint valaki más jelenik meg előtte, kicsit idegesen néz fel. Kezd elege lenni, hogy folyton megtalálja már valaki. Ám amikor a hirtelen fehérséget látja maga előtt, nagyon megérmül, jobban, mint Nobuhiko előtt*
Te..
Mégis honnan tudsz ezekről?
Nem ismere..
*Mire befejezné mondatát, a férfi el is tűnik*
Jó isten.. Most már ez egyre rosszabb kezd lenni. Először az a furcsa lány, most meg ez a férfi..
*Kezeire néz, amit teljesen elönt a libabőr*