Higure - Erdő - Nobuhiko Palotája

Nobuhiko palotája, amin osztozkodik Aliceszal immáron.

*Ázottan érkezett a palota belsejében. Már mindenki aludt így egyszerűen csak sétált a hideg márvány padlón. Levetette magáról vízes kabátját s egyszerüűen a lépcső fokai tartójára dobta.Látszott minden mozdulatán ,hogy valami feldúlta.
Fel s alá járkált ,majd mikor már száradni kezdett elindult felfelé a lépcsőn. Ahogyan felért megtorpant s az egyik ajtó felé pillantott.*
Alice...Alice.. örződ gyönyörű álmaid.
Várom ,hogy tied legyen mindenem ,ahogyan enyém lesz mindened.
Csak ne legyen belőle gond...
Csak ne legyen gond..
Jobb ha nem tudod ,hogy a kis barátnéd még él...
Nekem is jobban kell mostantól figyelnem hová teszem be a lábam.
De eddig sem mutatkozott...
Vagyis vagy nagyon megsérült vagy tervezz valamit...
Bár remélem az első.
*Néz még mindig ,aztán elforditja a szemét ,mely fényleni kezd egyet egyet.*
Éhes vagyok...
*Motyogja alig hallhatóan miközben haja rázuhan a vállaira s eltakarja az arcát.*

*Éjszaka fekszik ágyában, de nem képes aludni. Még nem szokta meg a környezetet, ráadásul ez a tomboló vihar sem segít igazán hozzá. Ahogy megérzi Nobu jelenlétét a folyosón, egyből felül. Még a hálóingje is olyan finom selyemből volt, amilyet még látni sem látott. Tökéletesnek ígérkezett minden, ám ő még mindig tartott valamitől. Egy idegen házában kell leélnie maradék életét. Lassan felegyenesedik fekvőhelyéről, és a hatalmas nyikorgó hálószobaajtót kinyitva pillantja meg Nobut. Azóta sem evett, mióta a rituálé megtörtént, szeme nagyon vörösen szinte világított a sötétben*
Merre voltál?
*Nekitámaszkodik az ajtónak, amint becsukja maga mögött, sosem merte önszántából igazán megközelíteni a férfit*

*Ahogyan meghallotta a lányt felemelte a fejét s kihúzta magát. Nem akarta ,hogy az bármit is megtudjon az eddigi dolgoktól. Az ő szeme is felragyogott vörösen ,majd végigmérte. A selyem fantasztikusan állt a lányon ,a finom anyag fel fénylett a friss hófehér bőrön . A szőke haja pedig úgy omlott a testére ,hogy a férfi elpillantott inkább. *
Hirtelen ennyire érdekel...?
*Jelent meg az arcán egy kellemes vigyor ,s megpiszkálva a haját összefogta ,majd a lányra pillantott csekélyen. Kerülte a közös tekintet érkezését.*
Éhes vagy ?
Látom elhelyezkedtél...milyen volt a napod ?
Mikor érkeztél ?

*Elmosolyodik, teljesen őszintén*
Ha már úgy is még minimum 300 évet fogok veled élni, hozzá kell szoknom az ilyesfajta kérdésekhez...
*Furcsán néz a férfira, nem érti miért tekintget el ennyire. Végignéz magán, mintha keresné, mi az a furcsa, amit lát rajta*
...Valami gond van?
*Közben köhint egyet*
Igen, éhes vagyok, de még nem szeretnék enni.
Ha hetekig kibírta.. Kaiji.. Tényleg.. Milyen régen láttam..
Sikerült beilleszkedni is.
Itt mindenki olyan..
Kedves velem.. Drága holmikkal halmoznak el.. Nem igazán erre számítottam.
*Mosolyodik el ismét*
Nem ezt érdemlem.

Ennyire biztos vagy abban ,hogy velem élsz majd ?
*lepődik meg teljesen őszintén ,majd elmosolyodik felé.*
Nem nincs...csak néztem ...öhm..
Csak néztem azt ,hogy mennyire jobban nézel ki mint egy-két napja.
Megértelek...várni kell.
*felnevet ,egy ideig vizhangzik a terem.*
Mire számitottál ?
Mindenki szeret, hiszen tudják ,hogy hamarosan akár 300 évig is rajtuk uralkodsz majd. Hidd el ,valóban szeretni fognak s nem csak ékeskednek neked.
Majd meglátjuk...
*elmosolyodik s közelebb lép a lányhoz ,majd hideg kezével megsimogatja a lány arcát.*
Megbántad ?

*Mosolya még mindig megmarad*
Ha zavar, hogy ennyire lengén vagyok öltözve, feljebb öltözködhetek.
Bocsánat..
*Süti le a szemét*
De a cselédlányok ezt aggatták rám, hogy biztosan tetszeni fogok neked.
*Mondja, majd ahogy végigsimít a fiú jéghideg kezével arcán, hiába az ő vérmérséklete sem több, libabőrös lesz. Még mindig nagyon furcsa neki a helyzet*
Nem..
*Suttogja halkan a levegőbe, de inkább mintha csak magának mondta volna bíztatásképp, hogy ez tényleg így van, és nem kell félnie. De valahogy nehezen ment..*
Nem bírok aludni. Félek a viharban.
*Suttogja tovább*

*Csak nézi mosolyogva úgyan úgy.
Jól gondolták...bár nekem az is jó volt mikor a hajad az arcodhoz tapadt s koszos s kocos voltál.
*nevetett picit ,majd komolyabb lett s nézte a lány szemeit.*
És át is vagy fagyva....
*Elengedi aztán elindul előre egy másik irányba ,majd int a lánynak.*
Nincs kedved eljönni velem ,egy fürdőbe ?
*Állt meg a lányra pillantva s biztatóan elmosolyodott felé ,majd kinyújtotta a kezét hozzá.*
Gyere...ne félj...
Megígérem ,hogy nem eszlek meg...

*Kicsit elcsodálkozik*
Fürdeni?
*Halkan felnevet*
Jó ég, itt még külön fürdőt is nyitottak?
Azt hittem az a kis fürdő ami itt van a háló mellett, az egész..
Hát, rosszul hittem ezek szerint.
*Elmosolyodik, majd kicsit félénken, de odanyújtja kezét*
Ha megígéred, mehetünk..

Hát.....néha jó belemerülni a forró vízbe...
*Mosolyodik el s mikor a lány felé nyújtja a kezét ,megfogja s megy el vele.
A fürdő egy keskeny teremből nyílt ,majd egy hatalmas terembe értek a fehér ajtón keresztűl. Mindenhol márvány padló és oszlop ,tényleg gyönyörű volt ez az egész helység. Itt olyan mély csend honolt ,hogy még a kinti vihar sem gátolta meg a víz zubogását, a párát mely beboritotta a falakat is.
A férfi bevezettette a lányt,majd félre jobb oldalra mutatott.
Ott pár takaró pavilon volt ,ahol az emberek simán átöltözhettek.
Azt is gyönyörű csipke bóritotta szinte fogható volt az anyag .
Azon pedig törülköző lógott ,mintha csak a lánynak tették volna ki.
Nobu bolintott ,majd elindult a másik oldal felé ,ahol szintén valami ilyesmi helyezkedett el. A férfi elgondolkodott ezen ,egy aprányi mosolyal.
Úgy tünt minden kezd olyaná válni amit mindig is akart...
de félt....mi lesz ha ez az álom véget ér egy pillanat alatt.?
Lehunyta szemeit ,majd a pavilon mögött levetközött egy alsó nadágra s a törölközött maga köré tekerve közeledett a hatalmas kádhoz. Tényleg agy volt.
Vagy 6-7 méteres átmérőjű volt ,azonban a hab azt is beterítette. Az arany csapokkal elálitotta a vízet ,majd beleült a forró lébe.
Felpezsditette a jéghideg testét. Újra kezdet valami élénkebb formát őlten a bőre. Csak várta a lányt....s nézett előre.*

*Ahogy bevezette a férfi, teljesen döbbenettel figyelt felfelé, jobbra-balra, hogy jó helyen jár-e. Amikor megmutatta, merre tud öltözni, lassan odasétált, majd azt is megcsodálta. A hirtelen kicsapódó meleg teljesen felmelegítette, jól esett neki ez a hideg idő után. Lassan levetkőzött, majd a puha törölközőt mellkasáig magára csavarta, s elősétált. A lány szőke tincsei egészen derekáig leértek, ami most kezdett a párától benedvesedni. Nyugodtan elősétált, majd a kád szélére ült csak le a biztonság kedvéért egyenlőre, s lábait lógatta bele. Félénken elmosolyodott*
Mondd csak... Nem voltál te túl magányos? Több száz éven keresztül egyedül egy ekkora palotában.. Mármint.. Oké, itt vannak a cselédek.. De a közelálló személyek sehol sincsenek.. Nem gondolkodtál soha ilyenen?

Magányos ?
*Pillant fel a lánya aztán újra a meleg vízre emeli tekintetétt melyben áztatta magát. Kezével könyökölt ,úgy tartotta a fejét.*
Tudod...de persze magányos voltam, azonban az embernek nincs ideje ezen gondolkodni, nemde ?
*kezdett el játszadozni a vízzel ,most tényleg őszinte volt a lánnyal. Szemei a messzibe kalandoztak ,annyi vágyat lehetett belőlük most kiolvasni.*
Hiszen... ez még a sima embernél is előfordul.
Te is magányos vagy... a a marha Griewer is az...
és még sokan mások.
Mindanyian mondjuk, nem kell nekünk senki, nincs szükségünk másra.
De ez csak a látszat. Egy idő után ,még ha nem is valljuk be ,rájövünk
ez maga a magány, s jó lenne ha lenne valaki.
Aztán eltemetjük magunkba ezt s talán észreveszük ,ha az az illető eljött.
*Rápillatott a vén a lányra egy megértő mosolyal. Haja a párá
tól teljesen arcába lapult ,valahogyan sokkal emberibb és megközelithetőbb volt. Aztán folytatta.*Persze pont emiatt az ember sokszor követ el hibát...melyet talán sosem vall annak...de mélyen tudja az az volt.
Én védem a népem, és közben néha a vérüket szívom...mégis megvan a béke.
Ennek örülök. Ezért kerestelek meg téged Alice...
A te véred ,örök békét adhat a sziget lakóinak.
S azzal,hogy elfoglalód ezt a címet...
odadod önmagadat nekik s rájössz azokra melyekre én már egy ideje.
*Előremeredt.*

Igazad van..
Néha a magányt olyan dolgokban akarjuk elnyomni, amivel talán egy kis okot adunk arra, hogy ne rá gondoljunk..
De nekem végig ott volt Naito, mégis egy igazi társra volt szükségem. Ő inkább féltett, mint..
Mint ugye ha valakibe szerelmes lehettem volna.
*Arca komorrá vált, majd könnyedén leveszi a törölközőt, és bemerül a hab alá Nobuhiko mellé. Bőre neki is normálissá vált, s ez eléggé megnyugtatta. Hirtelen pillantott Nobuhikora, és mivel ilyen helyzetben senkivel sem volt még eddig, végigmérte, és most ő simított végig arcán mutatóujjával. Furcsa volt, hogy nem rázta ki a hideg, mikor hozzáért, a meleg víz sokat segített.*

*Végig hallgatta a lányt s mikor az csak úgy belépett rápillantott.
Látta mégsem figyelt úgy fel. Nem ,most tartotta magát annyinak ,hogy ezt nem.
Bár talán ennek az oka főként az is ,hogy ma találkozott azzal a pasassal ,aki az önbizalmát igencsak megtépázta a híreivel. Ebben a pillanatban igencsak elgondolkozott azon ,hogy elmondja a lánynak a híreket.
Vagyis ,hogy a barátnője él a testvére meg elment a szigetről...
Aztán letett erről ,vagyis csak váratlanul felpillantott a lány érintésére ,mely miatt ez ki is ment a fejéből. Lassan érezte ahogyan a meleg víz a fejébe száll ,s egy apró zúg huzódott az ajkai végében. A lány kezét elkapta s szájához emelte. *
Nem félsz tőlem ?
*Pillantott rá gyanakvóan várva a reakciót ,majd utána elkezdte sok kicsi csókkal kényeztettni azt a fehér kacsót. Nem tudta mi lesz...meddig....csak hagyta ahogyan ez elsodorja...pont úgy keletkezett benne egyre jobban az örvénylő szenvedélyes de tudatlan vihar...ahogyan kint is....*

*Elmosolyodott, amikor a fiú csókolgatni kezdte, igazán nem zavartatta magát, most jól esett neki a meleg víz is. Mutatóujjával ismét végighaladt arcán, majd a nyakán is, és homlokától szájáig puszilgatni kezdte óvatosan. Még mindig félénk volt azért, de már csak alig. Lassan, amikor a fiú szájához ért, először mutatóujját hozta végig rajta, majd Nobu állát tartva húzta magához mosolyogva*
..Azt hiszem nem..
*Jobb kezével átkarolta nyakát, várva a reakcióját*

*Eleinte meglepő volt számára ,majd már nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel.
Ahogyan a lány kényeztetni kezdte rámeredt ,majd mikor Alice átvette az irányitást s válaszolt ,elmosolyodott.*
Szóval azt hiszed...
*Mosolyodott el ,majd engedett a vágyainak s közelebb húzta magához a lányt.
Érezte ahogyan a lány veszi a levegőt s ezen mégjobban elmosolyodott ,majd
közelebb hajolt hozzá s a fülébe mormolt valamit kedves melegséggel.
Valahogyan egyre jobban kerültek egymáshoz közel, pedig a lány csak pár napja lakik itt.*
2 hét Alice...már csak 2 hét.
*Jelentette ki aztán átölelve a lány forrón megcsókolta.
Engedte ,hogy vigye az ár ,így ajkai néha lejjebb is mentek a lányka fehér nyakainál köröztek.*
És most..mire gondolsz ?
*Pillantott rá , még-még folytatva*

*Szorosan karolta át a fiú nyakát, és ő is élvezettel csinálta amit csinált, na xD Egy pillanatnál megállt, majd kérdésére válaszolt*
Hmm..
Arra, hogy nagyon jó végre meleg kezek között lenni.
*Elmosolyodik, s megcsókolja*
Ha ezt valamelyik cselédlány meghallja..
*Kicsi kuncogásszerű hagyja el száját, most először amióta a palotában él. Végigsimít a fiú felsőtestén, majd újból megcsókolja*
És te, mire gondolsz kedves?

*Amikor a lány kuncogni kezdet elmosolyodott megsimogatva az arcát ,majd mikor jött a kérdés elgondolkodott ,szemeivel a plafon felé meredve.*
öhm...
*Aztán elvigyorodott a lány felé,s váratlanul kikapta a vízből a kezeiben tartvaa testet. Egy hirtelen mozdulattal egy puha törölközött teritett a lány meztelen testére,s kimászott a vízből.*
Arra amire te....és arra...hogy most nagyon gonosz leszek...
*Vigyorodott el kajánul ,majd (ugye rajta vizes gatya volt ,de volt XD) elindult a fürdőből kifele. Mikor kiértek s az ajtó becsapodótt mögöttük újra halloták a vihar zúgását ,az eső ömlő tengerét a villámok támadását. De ezek a duló természeti jelenségek most úgyan úgy megjelentek az emberek érzéseiben. Érezte ahogyan a lány bőre hozzá ér az ővéhez ahogyan a fiatal veszi a levegőt. *
Csak lássák meg...engem nem zavar...te vagy az úrnő hamarosan!
*Jelentette ki egy apró nevetéssel, majd bevitte a szobájába, miközben megcsókolta újra. Aztán a szoba ajtaja becsukódott mögöttük s onnan egyikük sem jött ki. Az érzelmek eldurvultak, már le állitani nem lehetett őket,
kívánták a szeretetett amely a magány óta most adatott meg nekik ,bár furcsa mód ,hogy pont így. Talán nem is voltak maguk....nem lehetett tudni már.
Csak azt...hogy ezen az éjszakán ,minden dolgot bevetve....
egymáséi lettek....testileg is.*

*Másnap reggel arra ébredt, hogy a nap fényesen világított arcába. Kissé irónikus, hogy pont a napsütésre kell ébrednie, de lassan kinyitja szemeit. Mindenre emlékszik a tegnapból, és kicsit furcsán érzi magát, de még is jókedv fogja el, és nyugalom... Ami az elmúlt hetekben kevésszer adatott meg neki. A puha takarót magára húzva jobbra néz, Nobut keresvén, de látja, hogy már nincs helyén. Talán késő délután is lehet már, átaludta az egész napot. Szeme még mindig vöröslően csillog, azóta sem evett, és kezdi érezni, hogy egyre többször remeg meg keze*
Nem..most még nem ehetek..
*Felül, és ásítva egyet ül tovább. Hallja, hogy egy cseléd nő kopog.*
Jó reggelt úrnő! Hozhatok valamit?
Jó reggelt! *Mosolyodik el* Nem köszönöm, Nobuhiko merre jár?
Elment vadászni, de elvileg mostanában kell hazajönnie.
Szólna neki, hogy keressen itt, ha megjött?
Természetesen. *Azzal kisétál*

*A palota ajtaja váratlanul kitárul és a férfi a kabátjában lép be. kezeiben 2-3 vad ,ebből egy ember egy pedig állat. A cseléd rögtön oda fut hozzá s lesegíti róla a kabátot.*
Úram....ezek..
Az ebéd...ne aggódj, ártatlant nem őltem meg.
*Dobta a nő elé a zsákmányt ,majd igazgatni kezdte komolyan a ruháját.*
Alice ?
Az úrnő ?
Felkelt és azt üzeni ,hogy majd látogassa meg.
*A férfi bolintott ,aztán fellépegetett a lépcsőkőn egyenesen a lány ajtajáig.
Nem kérdezett semmit ,váratlanul megtorpant.
Emlékezett a múlt estére ,minden egyes pillanatra. Lassan mágis belépet a szobába előtte egy pici kopogással jelezve szándékát, majd bent az ajtó fájának dölt, egy vigyorral.*
Látom jól aludtál.
Ennek igazán örülök. Gondolom észre sem vetted ,hogy a te szobádban vagy..
*Kezdte el s megvárta a lány reakcióját majd folytatta*
Új ágyat kell szereznem valahonnan...
*Magyarázta ,aztán elterelte a témát. Közelebb lépett a lányhoz .*
Hogy aludtál ? remélem azért jól és nem bántad meg az estét.
Hoztam ebédet, hamarosan kész is lesz.
Láttam rajtad sőt most is látom ,hogy éhes vagy...ne kinozd magad.
Másnem csak kóstold meg picit.
* Fogja kezei közé a lány fehér arcát ,majd vörös szemeibe mered.
Elgondolkodott az egész eddigi dolgain ,a tegnapi beszélgetésen és Angeal
monológján. Majd elengedte s rá nézet.*

*Elmosolyodik, ahogy meghallja már előre Nobu lépteit, s ahogy besiet, kicsit meglepődik komoly arcán, s körülnéz - tényleg saját szobájában volt*
Soha nem bánnám meg..
*Kuncogott fel, akárcsak múlt este. Kissé félelmetesnek hatott arca a vöröslő szemekkel, éles fogaival, ahogy nevetett, de valahogy mégis teljesen gyerekesnek hatott arca*
Ebédet?
*Arca teljesen elkomorul*
Te megöltél valakit?
*Szemei kitágulnak*
Ne.. Kérlek.. Mondd, hogy nem öltél meg ártatlan embert miattam..
*Mondja elcsukló hanggal*

*Mosolyog az ártatlan arcán a lánynak ,pedig mind a fogai kilátszanak mind a szemei égnek mint valami hatalmas parázsló torony. csak nézi egy ideig ,egy halovány mosolyal.
Úgy érzi bár hiba...de kezd bele esni ebbe a csenevészbe.
Amikor azonban Alice felszólal elcsukló szinte haláli hangon ,felkel a
gondolatai mélyéből.
Csak néz maga elé, majd megtörli az orrát a kezével.*
Nem ártatlan....bünöző és rab volt. Megölt 3 családot...
*Kiváncsi volt vajon a lány ezt hogyan veszi majd gyorsan hozzáfüszte.*
De ha más nem hoztam valami inyenc állatot is...
nem is olyan rossz a vére.
*Vigyorodott el ,próbálta felvíditani a lányt de mivel nem ment ,leült mellé az ágyra
s elvigyorodva rá meredt.*
Még jó ,hogy az úrnők mindent megkapnak...
Drága lenne egy új ágy simán...
De legalább nem harc közben esett szét...
nem azért mert megakartál ölni.

*Ahogy meséli Nobu, hogy egy gyilkost ölt meg, nagy kő esik le szívéről, és elmosolyodik. Eszébe jut, hogy talán csak miatta nem ölt ártatlan hús-vér embert, és ez ismét megnyugtatta, érezte, hogy szeretetet érez a férfi iránt, holott alig ismeri igazán pár hete. Furcsa, hogy most ágyát vele ossza meg, de mégis jó érzés tölti el, ahogy végignéz társán. Kedveli, talán jobban, mint kellene.*
Komolyan?
Ez nagyszerű!
*Csillan fel újra szeme, majd hirtelen felnevet*
Nos, igen.. De ha akarod, neked is támadhatok..
*Viccesen kapálózni kezd kezével, és vicsorítva fölé hajol, és a néhol megrepedezett ágyra terítve húzza végig ujjait*
Azt hiszem, úgy is én nyernék..
*Vigyorodik el kajánul*

*Elvigyorodik a lány játékán ,előszőr csak nézi majd belemegy ebbe a játékba.*
Gondolod ?
Miért vagy olyan biztos benne ?
*Érdeklődik ,aztán váratlanul feláll s az ajtóhoz lép.
A vas zárat rázárja ,majd a válla fölött vissza tekint a lányra.
Arcán neki is tükröződik a kaján vigyor.*
Bizonyítsd be !
Amugy meg ha igen ,csak azért mert nem bántalak...
Tudod...női szeretett
*Vigyorodik el. Ez egy kis csata most kettejük között de barátságos
más mint az amik általában kint folytak. Más mint amikor egymást gyepálták
a halott " lány híre miatt. Váratlanul aztán nekilendül a lány mellett érkezik s
hamar elkapja ajkait. Újra előnti valami forró a testét ,s szinte rohamos
gyorsasággal indulnak egymásnak.*
Uram...hamarosan kész az ebéd....
*Halatszik a szolgáló hangja s kopogása ,mire a férfi abbahagyja váratlanul s
Alice-ra mered.*
Épp hogy megúsztad...
*Vigyprpdik el. Most fölötte hajol ,ahogyan az ágyon vannak elterülve s a férfi csak tartja amgát fölötte. Még jó ,hogy a cseléd nem jön be XD*

*Belekarol a fiú nyakába, majd pördül egyet, hogy ő kerüljön fölé. Felsejét lehámozza róla, és óvatosan körmeivel végigfut a fiú mellkasán. Épphogy csak hozzáér, így nem éri nagy fájdalom. Finoman végighalad nyakán is, majd játékosan beleharap*
Látod, ha most nem lennék erősebb, már rég leteríthettél volna, ez is mutatja, hogy gyenge vagy..
Nem mersz bántani..
*Fölé hajol, hogy orruk összeérjen, nagyon szélesen vigyorodik el, inkább ingerli, hogy folyjon köztük egy kis gyerekes-csata, amit láthatóan eddig nagyon élvez. Régen rettegett ettől a férfitól, most pedig karjaiban fekszik. Milyen furcsa..*
Női szeretet?
*Csap fel*
Ez pusztán félelem!
*Kacag fel, majd két tenyere közé veszi arcát*