Higure - Erdő - Elhagyatott Templom

*Észreveszi a férfi hangjában a szomorúságot s megértően elmosolyodik.*
- Magam sem tudom... csak lengek itt.
De hogy mi lesz ?
Nekem is volt valakim...aki fontos volt ,de elment az élők sorából.
*Rápillant*
- Hogy az utam ? Talán oda ahová téged.. amíg nem ölnek meg nem tudhatom.
De azért nem szeretném ezt a közel jövöben.
*Nevetett egy aprót.*
- Most inkább a bálra koncentrálok... Nobu és Alice házasságára...
* Leteszi maga mellé a fegyverét. Bizik annyira a pasasban ,hogy tudja nem támadja meg. Legalábbis most nem.*

*Ő szintén leteszi maga mellé a fegyvert, de állva marad. Ritkán tesz ilyet, de a lány emlékezteti a saját húgára, aki az egyetlen kapocs a szép emlékekhez, amelyekben egykor része volt, és mára a múlt részévé vált.*
Én még nem veszítettem el igazán, ezt a fontos valakit. *A lányra néz, s egy kicsit komolyabb hangnemben folytatja*
Legyen egy célod, és ez életben fog tartani a végsőkig.
"Ha ő is ott lesz a bálon, számára fontos barátokkal, akkor ugyan miért kéne tönkretennem az estéjét? Ez az jelentené, hogy nem változtam semmit, s a szüleim indokkal vádoltak meg engem."
Mikor lesz a bál?

- Volt egy célom....de rájöttem mivolta nem igazán helyes ,így elvetettem.
Aztán lett még egy, ennek egy férfi vetett véget.
Aztán szintén ez...és most így vagyok.
Még magam se tudom mi a célom ,mert ismételten megkérdőjelezték számomra a helyességét.
*Sóhajtott férfira pillantva s elmosolyodik aprót.*
~ Hasonló volt Gin is...de többet mosolygot...~
- A bál ? Csak nem el menne rá ?
Amúgy nem sokára...de csak nemesebb vámpírok mehetnek illetve aki velük megy ,vagyis én nem leszek ott.
*Rápillant apró gyanakvással.*
~ Nemesi vámpír lenne ?~
- De nem azt mondta nem szereti ezeket ? Akkor miért menne el ?

"Talán nincs célod, de hamarosan találsz egyet. Ebben biztos vagyok."
*Amikor magában kimondja ezeket a szavakat komolyan is gondolja őket. Képes megérezni, ha valaki különleges, és ez így volt most a lány esetében is.*
A megbízásom miatt kell elmennem rá. Álcázni jól tudom magamat, így nem fognak gyanút fogni, hogy egy vadász is van ott. *Halványan elmosolyodik ennél a résznél, majd újra felveszi a szokásos szerepét*
Szóval, a bál mikor lesz?
*Hangja nem követeledző, de érezteti, hogy választ szeretne*

- Vadász...Hm..
*Elmosolyodik ,majd keserűen elvigyorodik. Eszébe jutnak azok a régi szavak.*
~ Addig nem szállhatsz ki ,míg meg nem halsz vagy nem fejezed be a feladatod.
Hm... igen...ez volt az...~
*pillant el*
~ De miért éppen Kaiji...ezt nem értem....~
*A férfira mered ,hallja ,hogy választ akar azonban konkrét napot teljesen ő sem tud mondani.*
- Azt hiszem még a héten...de ez nem biztos....minden a pártól függ...
*Néz az égre ,majd a fűre s a kis növény szálakat kezdi birizgálni.*
~ Fogalmam sincs mi lesz... oda kéne mennem nekem is.
Kaiji nem tett semmit amiért meg kellene halnia...
De ha jól gondolom akkor minden mögött Griewer vagy Ő van....
Így ez nem könnyü...~
* Nem néz a maszkosra ,csak előre s tovább játszik.*
- Szóval végzi a küldetését ? Mióta vadász maga ? A csoportal jött még régen ?

*Látja a lányon, hogy magában vívódik, de nem tesz megjegyzést erre vonatkozóan. Leesik neki, hogy a lány néha hol magázza, hol pedig tegezi, bár az előbbi sűrűbben fordul elő.*
"Bizonyára valami aggasztja, látom rajta, és ha jól sejtem, akkor ez Kaijivel van összefüggésben."
*Tesz néhány lépést előre a lány felé, óvatossága tiltakozott ellene, de valahogyan meg kellett nyugtatnia a lányt, és lehajolt, hogy a fülébe súghassa, így csak ők ketten hallhatták*
Nem fogom megölni. Más terveim vannak vele.
*Kihúzza magát, és az égre néz, ahol most sötét fellegek suhannak tova észak-nyugati irányba, a földrész felé. ahonnan érkezett.*
Nem vagyok igazi vadász, csak akkor teljesítem a megbízást, ha az érdekeim úgy kívánják. *Hangja most fegyelmezettnek és magabiztosnak hat*
Mindig is magányosan jártam az utamat, ami talán sohasem fog változni.
*A lányra néz maszkján keresztül, ami mindig is elrejtette igazi személyét*
Te is vadász vagy, de mi késztetett téged arra, hogy az legyél?

*Nem nagyon figyel fel a lépésekre ,de mikor a férfi közel hajol hozzá, ártatlan nagy szemekkel ,értetlenül tekint rá. Talán hirtelen meg is ijedt, tény nem figyelt.
Pedig már megtanulhatta volna... hogy belső monológjai nem mindig jók.*
- Hm...
*Felveszi a pillantását, szinte lemásolja s határozottan tekint rá.*
- Szóval más terve...
*Eltekint oldalra kezével azt medált szorongatja amit még Naito-tól kapott, majd lassan elengedi s vissza tolja tartójába.*
- Amolyan szabad szakma...
*Mosolyodott el.*
- Hát igen... nem rossz a...
*Kezdte el ,de mikor a férfi kimondta a dolgokat szemei kikerekedtek s felpattant egy pillanat alatt. Villámgyors volt ,bár fegyverét nem vette magához ,mert nem akart ártani ,mégis megragadta a férfit a felső ruhája nyakánál. Dühösen ,mégis szemeiben apró aggodalommal meredt a maszkos szemeibe ,s nem engedte ,ogy az elvegye a tekintetétt.*
- Honnan tudja ?! Honnan tudja ,hogy vadász vagyok!!
*Eleinte kiáltott .*
~ Már ő is... de honna tudják ?!~

*Meglepődik, és hirtelen megjelenik előtte egy emlékkép, amikor az apja ugyanezekkel a mozdulatokkal tartotta őt és, aminek az lett a vége, hogy a következő pillanatban átrepült a szobán, egyenesen neki az ajtónak. Azóta viszont megváltozott. Mélyen belenéz a lány szemébe, s nyugodt hangon szólal meg.*
Képes vagyok megérezni, hogy ki vámpír és ki nem. Én nem foglak téged elárulni, erre szavamat adom. *Könnyedén kiszabadítja magát a lány fogságából*
Történt valami a múltban, amiért félsz felfedni kilétedet? Vagy csupán az óvatosság vezérel, akárcsak engem?

*Észrevette ,hogy megijedt s az első kiáltások elcsuklóan halk motyogássá váltak. Mikor a férfi kiszabadította magát a lány kezei közül ,ő a fehér kacsókra meredten bámult ,szinte kikerekedett szemekkel .*
~ Megtámadtam... pedig nem ártott nekem....mi történik velem, mi van velem...~
*Nézte remegve a kezeit ,majd a fejéhez kapta őket s lehunyta szemeit .
Remegett egy aprányítt ,majd halk szuszogás hallatszodot végül apró könnyek küzködték ki magukat a héjak fogságából. *
- Pedig azt hittem sikerült eltussolnom a dolgot ,de rájöttem ez nem úgy van...
*Elmosolyodott parányit, de még mindig hüppögött és sírt.*
- Jó okom van rá ,hogy mást alakítok... nem óvatosság...amolyan lépés ,mellyen egyel ellenfelem előtt állok.
*Leguggolt s elfordult a pasastól ,még mindig takarta az arcát.*
- Sajnálom... az előzőt sajnálom.

*Megértően néz a lányra, és újra és újra húga jut az eszébe, aki rátámadt a szüleire, hogy megvédhesse őt. A hirtelen feltörő düh, ami egy pillanat alatt szertefoszlik, akár a kilélegzett levegő, a hideg, párás levegőben. Akkor ő volt, aki megnyugtatta a saját húgát, aki zokogásban tört ki. Úgy érzi, hogy most is ezt kell tennie*
Még mindig megvan az előnyöd, ezt ne feledd. Ha le szeretnéd győzni az ellenfeledet, akkor erősítsd meg a szívedet. Ez nagyobb előny mindennél.
*Megkerüli a lányt, s leguggol elé, hogy a szemébe nézhessen.*
Nem történt semmi. *A kezét nyújtja a lánynak*
Nyugodj meg, és pihenjél, rád fér.

*Magát sem érti ,csak kezeibe temeti az arcát. Mikor felnéz a hangra észeveszi azt a szempárt maga előtt. Lassan letörli a könnyeit, s haloványan elmosolyodik az első meglepedtség után.*
~ Tényleg olyan... mint Gin.~
*Bolint lassan ,mint egy engedelmes gyermek ,majd kezét adja s felállnak. Körül néz ,aztán apró hajlást végez a férfi előtt. Illedelmesen.*
- Köszönöm. Igaza...igazad van...
- Majd még úgyis találkozunk...
*Mondta ,elrakta fegyverét aztán felállt ,halványan elmosolyodott s vissza tért a templom belsejébe. Szeretett mostanában itt aludni ,hiszen itt minden békés. A virágok között... melyekben tényleg úgy érzi...biztonságban van..
Ledölt a fűbe az égre tekintett ,majd lehunyta szemeit s lassan átadta magát valami kellemesebb helynek.*

*Bólint, de ekkor már gondolatai valahol egészen másutt járnak. Szemével végig követi a lányt, amíg az el nem tűnik a templom belsejében. Oda megy a kardjához, s felveszi azt. Mint mindig most is fémesen csillant meg, a Hold fényében. Szórakozottan megpörgeti, de egy szemlélőnek csupán annyi esne le, hogy valami megvillant. Elteszi a kardot, s ezután felszökken az egyik fa ágára, hogy ott pihenjen meg.*
"Egy újabb éjszaka közeledik a végéhez, s közelebb érek a célomhoz, ami elindított a hosszú utamon."
*Még egy rövid ideig bámulta az eget, utána lecsukta a szemeit, és gondolatait lassan elnyomta az álom*