Tengerpart

*Csak nézi nagy szemekkel, de még mindig sír. Aztán váratlanul leül a homokba.*
- Ön... Hikari Naito..igaz ?
~ Nem tudja ki vagyok...én...amúgyis bizts elfelejtett már...~
*Zavartan elmosolyodott oldalra nézve.*
~ Persze elvileg én halott vagyok...de pont most X:~
- Hallottam ,önről keveset, az esküvőre jött ide ?
*Pilalntott rá miközben törölgette le a könnyeit*

Rólam?
*Felhúzza a szemöldökét. Mostmár minden kedvesség eltűnik a hangjából.*
Mégis kitől? És milyen esküvő?
Ki maga?

*Ránéz ,majd el.*
- A nevem nem lényeges....- mondja a végét szomorúan.
- Itt éldegélő vámpír vagyok és kész...vagy hasonló
- Gondoltam mivel Hikari ezért...tud róla...de ha nem...
*Kezdte el de aztán ránézett váratlanul*
- Hikari Alice és Kurayami Nobuhiko esküvője...
*Felállt hogy kicsit menjen arrébb de ekkor váratlanul kiesett az a medál amit Naito-tól kapott. Ijedten tekintett rá.*
~ Fene...~

Alice?
*Hitetlenkedve néz a lányra, aztán észreveszi, hogy leejtett valamit. Lehajol a medálért, és nyújtaná a lánynak, de megakad a szeme a lángokon.*
...Hana?
*Figyeli elhűlve a medált, majd lassan a lányra emeli a tekintetét.*

*Nézi a medált szomorúan ,majd rápillantott a fiúra de el is vette a tekintetétt.
Egy éve itt találkoztak útoljára erre most itt kell újra ilyenkor...ez szörnyű.
A lány karba tette a kezeit szomorúan.*
- Ő ...meghalt...
*Aztán feszült csend következett majd 2-3 perc múlva mégis megszólalt a lány.*
~ Nem szabad hazudnom...ha Alice veszélyben van csak te segithetsz...de nem fogsz csak egy idegennek....~
*Aztán lassan az 5. perc után leemelte a parókát a fejéről s kiengedte a már fenekéig érő hosszú haját. Régen lehetett önmaga és ez furcsa is volt. Még mindig szomorúan nézett oldalra, nem mert Naito szemeibe nézni.*
- Nobuhiko megölt...majdnem, de mindenki így tudja. Azért álcázom magam ,mert így megvédhetem Alice-t....szinte már egy éve...miútán elmentél.sokáig nem tudtam mozogni...
*Jobban karolt magába szinte ölelve.*
- Mivel elmentél csak én védhettem meg...de nem ment még...ezért meghaltam...

*Némán hallgatja a lányt, majd néhány másodpercnyi csend után felnevet. Inkább fájdalmasan, mint vidáman.*
Miről beszélsz?
*Visszanyújtja a medált Hanabinak.*
Ez őrültség...

*Össze szorítja a szemeit ,majd végre rátekint ,szemeiben fájdalommal. Közben elveszi lassan a medált.*
- Köszönöm....
- Nem... Mindenki azt hiszi halott vagyok.... Így megtudom állítani majd Nobuhiko-t....
- Igazából..miután Alice-tól megtudtam ,hogy elmentél...tényleg úgy éreztem, hogy meghaltam... könnyű volt eljátszani...
*Mosolyodott el, majd rápillantott kicsit aggodalmas arccal de közben szomorúan.*
- Ne vágj ilyen arcot...
- Miért nem szóltál ?
*Kötötte lassan vissza a nyakába a nyakláncot ,de azon a láng igen parányi volt. Égett de nem úgy mint régen.*

Nem volt időm szólni.
*Megvakarja a tarkóját, és a tengerre néz.*
Igazából, nem gondoltam volna, hogy egyszer visszajövök.
*Elereszt egy fanyar mosolyt.*
Hiányoztál.

*Ő is rápillant a tengerre. Majd szomorúan tekintett előre.*
- Nem ? Akkor...hogy-hogy ?
*Kérdezte elcsukló hangon., majd váratlanul ránéz döbbenten. Aztán a kezeivel eltakarja az arcát s csak 1-1 pici könny csordul le.*
- Azt hittem szórakoztál....a táncunk...
*Törölte a könnyeit le.*
- Semmit nem változtál..
*Mosolyodott őszintén el.*
- Örülök..hogy itt vagy...

*A lány zavartsága kicsal belőle egy apró mosolyt. Hirtelen magához húzza, és átöleli.*
Ne haragudj.

*Meglepődik zavartan ,majd elpirul. Megöleli a fiút szorosan s picit könnyezik még.*
- Hülye......hülye...hüülye...
*Ütött a mellhasára egyet , majd zavartan elmosolyodott. Megnyugodot ha átölelte.*
- Hiányoztál....nekem is...
*Aztán csendben volt egy ideig ,majd megszólalt halkan.*
- És most mit akarsz csinálni ezentúl ??
- Emlékszel a táncunkra...
*nevettet picit fel*

Hát, táncolni többet biztosan nem fogok. Továbbra se tudok.
*Vág be egy fintort.*
Nem tudom. Azt se tudom, miért jöttem ide vissza... bár így, hogy te fogadtál, megérte.
*Mosolyodik el.*
Bár kissé szokatlan fogadás volt...

*Néz rá nevetve*
- Akkor is kellemes emlék lesz...
*Pillant rá apró mosollyal.*
- Én...nagyon örülök neked....
Aztán amikor hozzátette a fiú, kibújt az öleléséből zavartan ,nézet oldalra csípőre tett kézzel.*
- Gondjaim vannak .xD
- Persze... gondolom az jobban tetszett volna ha a nyakadba ugrom s elmondom menyire szeretlek, majd megcsókollak mint a Happy Endekben....
*Mondta parányi durcával aztán mikor rájött ,hogy kikotyogott valamit egyik kezével eltakarta picit az arcát de még mindig oldalra nézett, picit vörösen.*
~ Miért nem tartod a szád XD!!!!~

Próbáljuk ki.
*Teszi ő is csípőre az egyik kezét, Hanát utánozva, aztán ismét átkarolja a lány derekát, és közelebb hajol hozzá.*
Szeretlek *suttogja a szájába, majd megcsókolja.*

*Először majdnem elnevette magát majd mikor Naito átkarolta lepetten nézett rá nagy szemekkel teljesen vörösen,.*
~ Én...te...~
- Én...én is...
*Mondja halkan mielőtt még Naito elkapta volna a száját. Aztán lehunyja zavartan a szemeit visszacsókol. Fogja a fiú ingét ,majd a csók végén zavartan néz vissza rá.*
- Na igy tetszett ? XD
*Nézet rá halvány mosollyal*
- Élvezed ,hogy zavarba hozol ?

Meglehetősen *terül szét perverz vigyor az arcán.*
Mellesleg... mégis mi ez az esküvő dolog?
*Előkap egy cigit, és meggyújtja*

* Néz rá ,megszokta ,hogy cigizik majd sóhajt*
- Csak annyit tudok ,hogy elvileg hirtelen Alice nagyon boldog lett és hozzá akar menni Nobuhiko-hoz...de szerintem ez mögött áll valami...főleg mert Griewer megint tervez valamit... megakarja Nobuhiko-t őlni...és közben Kaiji-ra is küldött valakit....
*Pillantott rá gyanúsan.*
- Ideges vagy ?
- Alice biztos nagyon fog örülni neked...

*Sóhajt*
Ha Alice boldog, akkor nincs rám szüksége.
*Kisebb hatászünet.*
Kéne szerezni egy hajót.
Ha esetleg sikerül találni... volna kedved velem jönni?

- Miből gondolod ? Szerinted boldog az mellett aki elvileg a gyilkosom? Ha boldog akkor én sem zaklatnám!
*Aztán meglepődik a kérdésen s kicsit elnéz.*
- Komolyan mondod?
*Néz rá hitetlenkedve majd megforgatja a medálját amit tőle kapott .*
- De....veled mennék ha komolyan gondolod...és ha...tudnám ,hogy Alice biztosan boldog..
*Rápillant*
- De előtte kérlek derítsük ki...mert nem hagyhatjuk itt ha igazából nem boldog és lenne alkalmunk rá! Kérlek....
*Néz rá aztán eszébe jut valami. Közelebb hajol hozzá ,kiveszi a zsebéből s felakasztja a fiú nyakába.*
- Ezt neked vettem... pont ma...ahol tőled kaptam ezt...
- Szeretném... ha elfogadnád.... és ha történne valami akkor emlékez rám ^^
*Aranyos mosollyal mutatja a sajátját ,majd a fiúéra néz. Azon is Runa volt...*

*Meglepődik, és a medált nézi.*
Egy év telt el, és minden nap gondoltam rád... de köszönöm.
*Mosolyodik el*
Rendben van... akkor viszont kell egy szállás.

*Nézi kedves mosollyal, apró zavarral*
- IGEEN!
*Néz rá nagy mosollyal ,átölelve.*
- Köszöönöm!
*Aztán feláll*
- Hm... a városban sok hely van...tényleg...te még nem is láttad a templomot...
*Pillantott rá*
- Én ott aludtam eddig ,nem összkomfort csak szép..de akkor menjünk majd a városba...pénz nem kell ...a idősek..tudod akik egy éve magukhoz fogadtak biztos befogadnak téged is...

Persze, hogy befogadnak... elvégre jóképű vagyok.
*Kicsit oldalra dönti a fejét*
Akkor menjünk. Egész nap hajóztam, kicsit fáradt vagyok...

*Rápillantott a lány enyhe vigyorral ,majd elnevette halkan magát.*
- És tele önbizalommal!
- Elhiszem.. majd megágyazok neked az egyik szobában..hidd el nagyon kedvesek.
*Állt fel egy mosollyal ,s rápillantott.*
- És ha éhes vagy akkor keresünk neked valami finomat.
*Kacsintott felé, aztán megvárta s elindult melette*

Rendben *mosolyodik el* Maradjunk az alvásnál.
*Elindul a lány után.*