Erdő - Vampires' Island

*Ül az egyik fa alatt, elmélyedve a gondolataiban.*
Talán mégis csak meg kéne mondanom...Mindegy, majd ha látom. Én nem fogom keresgélni.

*Leugrik a fáról, és ismét körbenéz. Lehunyja a szemeit, mire a fa, ami eltakarja előle Alicet, megrezdül. Arra fordul*
Miért bújtál el?

*A fa hirtelen mozzanatától ő is megremeg, majd felpattan, és lassan, egyik kezét a fa törzsén hagyva szólal meg*
Sosem lehet tudni, nem-e egy bérgyilkos vagy.
*Halvány mosoly*

*Meglepetten néz a lányra*
Úgy nézek ki, mint egy bérgyilkos?
*Szórakozottan végignéz magán*
Sajnálom, ha megijesztettelek.

*Meghallja a beszédet*
Mi...? Itt van?
*Feláll, hátranéz és meglátja Alicet*
Hm, tényleg.

*Még mindig a tegnapin jár a feje, csak 15 centi ,vagy még ennyi sem volt a különbség köztük. Lassan azonban megszokhatta volna már ezt. A szél, a hatalmas vihar előtt vissza ért tegnap ,így nem nyakazták le, azonban ki tudja meddig lett volna ez. Balszerencséjére azonban éjszakára abba maradt a vihar....csak most látni a tegnapi nyomokat.*
Furcsa volt az a lány, Amy....
*Pillant az égre ,s közben váratlanul oldalra néz ,mert léptek zaját hallja meg.*
Ki lehet az ?
Amy...
* Motyogja lepetten s előre lép ,ki a fák közül ,hogy lássa a tegnapi.... vacsi párja*
Az a lány nem vámpír....ha Amy éhes még..nagy bajok lehetnek...
Örülök ,hogy újra látlak ,Amy!
*Int egy halovány mosolyal*

*Kérdőn néz Alicere, majd az új jövevény felé fordul, és kivirul az arca*
Hana-chan!
Emlékszel rám?
*Szalad oda a megszeppent lányhoz, és közrefogja a két kezét*
Hú, de régen láttalak!

Ma..ma..Maaya...
*Megszeppenve figyeli az idegent ,aki annyira nem is volt az számára. Tudta mi történt vele....hiányzott neki ,a régi beszélgetések, a gyakorlások, maga a lénye....de... nem gondolta volna ,hogy így látja viszont. Így ,hogy mindent felboríthat, amit Griewer kieszelt.*
MAAYA-chan!
*Ölelte át váratlanul ,régóta most ténylegesen boldog volt. Ott a vadászok között ,fiatal volt igí sokan lenézték. Ahogyan átölelte gyorsan nagyon halkan súgta a fülébe.*
Kérlek..ne áruld el mi vagyok...
* Majd elhúzodott tőle s rámeredt. Azonban a mosoly megmaradt.*
Mi történt veled ,hogy-hogy itt vagy ?
Látom ismered Amy-t! Csak akkor kell tőle menekülni ha éhes...de amúgy nincs próbléma vele...
*Pillant a szökére halovány mosolyal*

*A hirtelen hangtól összerezzen*
Ó, Hana...
*Arca teljesen elborul, és eszébe jut a tegnapi nap. Egy újabb szellő mégjobban felerősíti illatát*
Már megint az illata.. Miért leszek egyre éhesebb és éhesebb?
Túl sokat vagyok mostanában emberek között..
*Időközben megérzi Luther illatát is*
Mindenki összetömörült?
*A hirtelen 'baráti találkozó' láttán fintorog egyet, majd miután befejezték, Maayára néz*
A hangod alapján nem tudtam, hogy veszélyes vagy-e.
De, ha ennyire összetartotok, valószínűleg egy helyről jöhettetek, és mivel Hana nem volt óriási ellenség, így nem hiszem.

*Elneveti magát, amikor Hanabi megöleli, és aprót bólint a figyelmeztetésre*
Bejárom a világot! Képzeld, annyi helyen voltam már, hogy fel se tudom sorolni...
Az a lány pedig Amy? Nem, nem ismerem, csak most találkoztam vele.
És te, Hana-chan, hogyhogy itt?
*Mosolyog a lányra*

*Felkészül a közelgő várható üvöltözésre, és Alice felé lépked*

*Sóhajt s megvakartja zavartan a fejét.Nem gyűlt ehhez a foga*
Tudod elkísértem ide egy vándort, a neve Griewer...tán ismered.
*Rá pillantott a szövegelésre a vámpír lányra.*
Nem tudod mire vagyok képes ,s szerintem addig jó ,míg nem kerülünk össze.
Jobb ha állati vért esszel, különben hamar a nyomodra akadnak.
Nem szabad a külső jelenségek alapján megítélned az embert Amy.
* Mutat mosollyal Maaya-ra*
Nagyon sok dolgot tudd ami neked is új....de természetesen Maaya is békésebb természet, mintsem harcos.
Akkor jól érezhetted magad....tudod néha kicsit irigykedek...de nekem van feladatom..amíg az ígéretem nem teljesítem nem élhetek olyan szabadon ,mint te.
* Néz el s újra megérinti a gyűrűt ami a nyakában lóg ,aztán váratlanul felkapta a fejét. megérezte egy másik vámpír energiáját.*
Még jönnek....

Hana-chan, a mai napig nem tudok kiigazodni a szövegeiden.
*Neveti el magát*

*Zavart mosoly.*
Mondták már páran...
*Enyhe halk nevetés, felnéz meglátja a vámpírt aki most lépett közéjük,láthatóan Amy felé.*
Őt még nem láttam
Úgy látom kis hely ez az erdő ^^
Sokan vannak erre fele mostanság...

*Összevont szemöldökkel néz rájuk, pontosabban Hanára*
Miféle feladat?

*Váratlanul elhalkul ,majd csendesen s határozottan rámered a vámpír lányra.*
Egy ígéret, valakinek aki fontos nekem.
Gin....
*Előre mered a szél újra fúj .a tenger felől jövő áramlatok bár kisebbek mint tegnap...ma is szívesen játszadoznak az ember hajával.Rápillant az újonnan érkező vámpírra*
Ismeritek egymást ?
* Kérdezi Amy-t, most elég békés a lány. De figyel Maaya-ra.*
S meddig maradsz ?

*Odalép Alice mellé, és köhint egyet*

*Furcsán méregeti az új vámpírt, majd vállatvon, és Hanára néz*
Nem tudom még. Nem tudtam, hogy itt vagytok ti is. Biztos vannak itt néhányan, akik nem szeretnének itt látni...
*Gondolkodik el*
Mindegy, végülis megvan az oka ennek is.
*Mosolyodik el ismét*

*Bolint ,miközben ő is nézi a vámpírt, aki Amy körül forog.*
Igen...megértelek, néha én sem értem a dolgokat.
Tudod ,tisztellek amiért volt elég bátroságod és erőd ott hagyni...
Nem mondhatom ki...kertellek ,de érti...remélem
Szerinted, mi jót vagy rosszat teszünk alapjáraton?
* Suttogja halkan, nem szeretné ha bárki meghallaná.*

*Leveszi a tekintetét Hanabiról, felnéz az égre*
Aki öl, az alapból rosszat tesz... mindegy, hogy embert, vagy vámpírt...
Csak az a gond, hogy ezt csak én gondolom így...
*Sóhajt, majd kinyújtja a kezét, és rászáll egy veréb, mire elmosolyodik*

* Szomorúan néz el. Belsőjében valami tépkedi szét. Harcol minden érzelme ellen.*
A kötelesség az kötelesség....
De....ha csak elkapjuk azt..ki már ölt ?
*Ajkaiba harapott, rosszul érezte magát ,elégé.*
Megértem miért léptél ki...
* Pillant rá*
Nemcsak te... csak fáj....

*Egy kicsit még farkasszemet néz a madárkával, majd hagyja elrepülni*
Az nem változtat a tényen, hogy mindannyian gyilkosok vagyunk.
*Hanabira pillant*
Sajnálom... nem úgy gondoltam. Nem akartalak megbántani...

*Összevont szemöldökkel nézi a két lányt, kicsit elbambult, míg beszéltek. A hirtelen jött köhintésre megfordul, és Lutherrel találja szembe magát*
Jé, hát te?
Amíg ők ketten eszmecserét folytatnak, lekötöm a figyelmem..
*Arrébb sétál pár métert, hogy kevésbé érezze a lányok illatát*

*Nézi ahogyan a madárka elszállt, mintha minden más remény is tovaszállt volna.*
Nem bántottál meg...saját érzéseimel harcolok.
Az igéretem és a szívem között....
* Rápillant régi barátnőjére.*
Te eltudtál szakadni...volt valami ami miatt eltudtál..
de én egy valami miatt kerültem bele...
*Ránéz, szemeiben most forong a tűz ,a bosszú és szomorúság vegyülése, a szeme most koromfekete.*
Gin, amit ígértem betartom...

*Követi Alicet*
Csak szerettem volna megköszönni hogy elláttad a sebeimet..
*A szavak mintha kicsit nehezen jönnének elő*
Nem tudod, hol találhatok valamiféle pihenőhelyet? Nem szeretek a szabadban aludni.