Tengerpart

- Megnyugodhatsz...szólni fogok. Aggódni pedig ne aggódj. Egy tiszta vérű sereg se fogja tudni felvenni a harcot ellenünk.
*Letérdel és belenéz a víztükrébe...*
- Az istennő velünk van...de az ajándéka elveszett...

- Ha eljön az ideje meglátod. Sokan értelmezték már, hogy mi lehet az. Általában megunták a találgatást az emberek. Ennek a műnek régen volt nagy szerepe, de ma se elhanyagolható az értéke. Az istennő ajándéka. Pénz? Örök élet? Egy fegyver? Ki tudja...
*Becsukja a szemét, majd jobb kezét kinyújtja előre, mintha a tenger közepe felé mutatna*
- Egyszer kiderül...

- Van egy igen tiszta vér itt a szigeten. Valami Kaiji. Őt béreltem fel, hogy tudjon meg minél többet két ittlevőről. Természetesen nem őszinte indokot mondtam és néhol sántítottam, de ez lényegtelen. Megbízható, mert pártatlannak tűnik. Ha megtudtam az infót, amit akarok ki akarom amúgy is végezni. Csak bajt jelentene a későbbiekben...

- Vannak...mellesleg tudok már egyet, s mást róluk ne izgulj. Sok vámpír vére tapadt már a kezemhez. Egyszer hibáztam tény. Erősek és gyorsak nagyon, tény. Ám nincs meg bennük az ami kell, hogy letudjanak győzni...
Az a patkány pedig meg még nem is tűnt túl veszélyesnek. Gond nélkül megölöm majd...

- A lány akit láttunk ami nap. Ő egy furcsa szerzet és Amy néven mutatkozott be. Ebben azonban nem hiszek és ő az akit megcéloztam. Van egy fiú testvére, aki nem vámpír, mégis furcsa erő veszi körül. Ezek a legjelentősebb motívumok...
*Vissza néz az erdő felé...*
- A társunk is jelen van különben, csak ő az ellenfél kegyeibe akar férkőzni. Vele mi lesz, azt nem tudom. Ha az utamba fog állni, meghal...de különben nincs gondom a munkájával. Légy résen azért, a vámpírok szokatlanul figyelmesek és óvatosak a szigeten...

- Te tudod...felőlem szemmel tarthatod. Azonban embertársunk és ezt vedd figyelembe. Vigyázz inkább rá, minthogy ellene legyél. Ha nem állunk ki egymásért nem leszünk jobbak a vámpíroknál. Akkor pedig az egésznek semmi értelme sem lesz...
*Kathy mögé áll és nézi, ahogy a kezével játszadozik...*

- Egyedül...
*Arca elkomolyodik és keze kabátja zsebébe téved. Lassan előhúz egy öreg, kissé gyűrött képet.*
Azóta egyedül vagyok. Nem igaz? Miért történt ez? Miért?
*Lelki szemei előtt ismét leperegnek a képek, amik már vagy ezerszer leperegtek. Egy sötét utca, két szerelmes fiatal és egy botladozó férfi. Egyszer csak sikolyok a sötétben, vér mindenütt. Halál,fájdalom,szenvedés,kín,gyűlölet...végtelen magány...*
-..."S akkor az istennő leereszkedett fellegeiből közénk és kilövé nyilát, mely szerte zúzta szívemet. Meghaltam és mégis éltem. Lelkem elvesztettem, de a fájdalmat továbbra is éreztem. Elvette tőlem az örömöt, s szabadságot...
*Elhallgat, majd ránéz a képre. Fél pillanatig elméláz rajta, majd vissza rakja zsebébe.*
- Én is egyedül vagyok...már régóta....

*Megrázza a fejét*
- Felejtsd el. Ez már egy régi történet, mely a sírba fog követni némán.
Már megbosszultam egyszer és még ezerszer. Ám a bosszú nem hozott
megnyugvást. A fájdalom megmaradt...de miért? Miért??
- A miértre sosincs igazi válasz...sose volt, sose lesz. Mert minden ok
nélkül történik végső soron. Az egyetlen és igaz oka mindennek az,
hogy mert így volt megírva. Ezért bármi történik neked el kell fogadnod,
ha akarod, ha nem. Mert ez a végzet akarata...és a végzett mindenki felett
áll...
Ezt te elhitted? NEM! Könyvekbe, gyilkolásba menekültél. Sehol se
találtál megnyugvást. Enyhülni se enyhült a fájdalom és nem is fog.
A végzet hatalmát hirdeted és a gyengéjét keresed...
*Megfordul és elindul az erdő felé. Út közben visszaszól Kathynek.*
- Légy résen és ne engedd őket a kegyeidbe férkőzni....ha eljön az időnk,
cselekszünk...
*Átlépi az erdő peremét és nemsokára eltűnik a lány szemei elől...*

*Pár nap elteltével, pont naplementekor ül kinn az egyik sziklán. Egész meleg szél fúj, térdeit átkarolva kémleli a kisebb hullámokat és a gyönyörű tájat, amint narancsba borul a nap süllyedése miatt. Kapucnija épp nincs rajta, így hosszú hajával játszik a szél*
Lehet, hogy nem kellett volna semmit mondanom Kaijinak. Én hülye, beköptem saját magam. És ott az a mulatság is... Veszélyes lenne elmenni..

*Lassan sétál a parton és nézi a naplementét, közben lassan játszik lantján egy nyugalmasabb dalt. Megpillantja Amyt, majd elmosolyodva felé veszi az irányt.*
Élvezd ki a hátralevő napjaidat kedves...nem sok van már...

*Ahogy meghallja Griewer lantjának hangját, felé fordul*
Emlegetett szamár..
Á, Griewer!
*Int neki, hogy üljön le mellé*
Kicsit érdeklődjünk..
Hogy vagy?

*A férfi odaül mellé, de továbbra se hagyja abba a zenejátékát.*
- Köszönöm megvagyok, de becses kegyed? Remélem nem
rám feni fogait.
*mondja vigyorogva.*

Előbb lennék öngyilkos..
*Mondja megeresztve egy mosolyt*
Már csak egy éjszaka, és holnap kezdődik a mulatság.
Várod már?

- Persze...szeretem az ilyen kis estéket. Sok mosolygó ember,
zene és ének. Tánc és mulatság. Nekem való....
*Felnéz az égre, majd vissza Amyre*
- Na és te? Várod már? Remélem a testvéred nem fog
lecsapni minket, mert együtt megyünk.
*Mosolyogva kacsint egyet.*

Naito sosem örült, ha mással vagyok, és nem vele, ne számíts túl sok jóra tőle.
*Mondja kicsit komor arccal*
Hát, nem várom, inkább kicsit tartok tőle őszintén.
Túl sok ott az ember..

- Mint a múltkor azzal a kislánnyal ugye?
*Arcán egy csepp aggodalom tükröződik.*
- Figyelni fogok rád ígérem...
*A lány vállára teszi a kezét.*
- Nyugodj meg.
*Bátorítóan rámosolyog.*
- Nem lesz gond...