Tengerpart

*Ahogy érzi, hogy megáll mögötte valaki, mégjobban kirázza a hideg, felegyenesedik lábairól. De pár másodperc elteltével már át is járja a megnyugtató energia, így visszadől, és ugyanúgy a tengert kémlelve szólal meg halvány mosollyal arcán*
Beszéltem Griewerrel..
*Majd felegyenesedik, és feláll. Kaiji felé fordul a szokásos mosollyal*
Majd elmesélem.
Vigyázz magadra..
*Mutatóujjával végigsimít a fiú arcán, majd elsiet*

*Lassan lépdelt a homokban mezítláb, egy könnyed anyagú ruhában attól függetlenül ,hogy beesteledett. Napok ,sőt már tán egy hét is eltelt mikor látta a többieket s aggódot. Sőt féltette őket...
Most is csak a tenger zúgása nyugtatta meg egy picit ,mégis kezével a nyakában lévő láncot piszkálta. A nyakát eltakarta a hajával ,így nem is kötötte fel ,mer még látszodott egy picit a heg , s nem szeretett volna vele büszkélkedni. *
Vajon mit csinálnak most...
*Állt meg egy helyben s az égre tekintett a csillagokat vizslatta. Néha elgondolkodva azon amit Alice-al beszélt.*
Nincs...csak úgy.
*Halk nesz...zene érte el a fülét, amire elmosolyodott s lehunyta szemeit úgy hallgatta. A városból jöhetett ez a zene... ami nagyon halk volt...de csodálatos is..*

*Bosszúsan sétálgat az erdőben, egy cigivel a szájában*
Köcsög zene... köcsög mulatság... köcsög sziget...
*Morog magában, egyre nagyobb füstöt fújva, mint egy gyárkémény. Fel se figyel arra, hogy kiért a tengerhez, csak az eléggé ismerős érzésre kapja fel a fejét*
Hana?
*Kicsit oldalra fordítja a fejét, és meg is látja a lányt, ahogy csukott szemmel áll a víz előtt.*
Ezmeg micsinál?
*Mellé lépked, áll egy kicsit a lány mellett, de mivel ő nem reagál semmit, halkan megszólal*
Ugye nem akarsz öngyilkos lenni?

*Az erdőből lassan sétál ki a tengerpartra. Mezitláb van, de még nagyon messze Hanától, mindössze alakját lehet kivenni a sötétből. Szőke hajszálai kuszán összevissza állnak, arca és kezei elég koszosak. Viszont a nagy távolságból elég furcsa alakot formál ki. Valakit tart kezében feküdve... Nagyon lassan sétál a homokban, mindeközben a földet bámulva. Szája széléről még erősen folyik a vér, kezén mindössze pár apró karmolásnyom látszódik. Egyre jobban közeledik, de mivel a földet bámulja, nem látja Hanát. Egy bizonyos pontnál a lánytól pár méterre fogja, és lerakja a mindössze tán 8 éves kislány holttestét. Óvatosan fekteti a homokba, a kislány nyakán hatalmas harapásnyom található, arca sebhelyes - Alice durván megsebezte. Pár másodpercig csak nézi a kislány arcát, majd felegyenesedik, és nyílegyenesen megindul a tengerbe. Leveti pulóverét, és egyre beljebb és beljebb megy.*
Mindennek vége..

* Kinyitja a szemét lassan s elmosolyodik*
Nem terveztem....bár biztos van aki örülne neki.
*Dönti picit oldalra a fejét ,majd észrevesz váratlanul egy hulló csillagot s egy aranyos, ártatlan mosollyal maga előtt az ég felé mutatott, jelzésként a fiúnak. Nagyon örült neki ,hogy látta ,bár nem mutatta ki.*
Hallod a zenét ?
Tudsz táncolni ?
*Kérdezte csendesen ,majd miután megkapta a választ ,megfogta a fiú egyik kezét s elindult gyorsan egy kicsit beljebb a víztől a homokban. Szegény fiút húzta maga után ,szerencse volt ,hogy nem esett el.A szél is segített nekik ,majd váratlanul megtorpant egy ponton.*

Nem.
*Vágta rá azonnal a választ, de a lány hirtelen húzni kezdte a part közepére, majd rá várva megállt.*
Tulajdonképpen most mit kéne csinálnom?
*Vágott szerencsétlen képet, mire Hana megfogta a két karját, és az egyiket a vállára, míg a másikat a csípőjére vezette... eléggé meglepődött, hát még akkor, amikor a lány lábai megindultak. Szerencsétlen fiú próbált úgy lépkedni, hogy rá ne lépjen a lány lábára, de amikor Hana hirtelen kipördült, majd vissza, szépen nekiesett a másiknak*
Rendben, elég lesz...
*Morogta, és gyorsan elfordulva a lánytól, elindult visszafelé*

*Lehajtott fejjel sétál beljebb pár lépést*
Újabb ember..
Hány hús-vér halandót akarok még megölni?
Gyilkos..
Gyilkos vagyok..
*Felemeli két kezét, majd tenyerét bámulja pár percig megtorpanva. Nem mer visszanézni a kislányra, inkább lép mégegyet. Teljesen kizárta a külvilágot, még Hanáék tánc-próbájára sem figyel oda, talán mert nem is hallja, vagy csak nem képes felfogni mit tett.*
Jobb véget vetni most ennek..

*Nyugodtan mosolyogva vezette a fiút a tánc egy két alap rejtelmébe ,hiszen látta ez most nem jött igazán elő. Lehet ,hogy lassabb volt a tánc ,hiszen észrevette Naito inkább a lábára koncentrált ,de valahogyan jobban érezte tőle magát.
Volt olyan ,hogy kicsúsztak a ritmusból de az sem zavarta, folytatták ahol kimentek. Aztán jött a forgás ,ahol véletlenül nagyobb volt a lendület is s nekiesett a fiúnak. A lány egy pillanatra csap a föld felé egy picit ,majd lepödöten a fiú felé tekint. Mikor az elindul egy gyors mozdulattal utána kap ,fut egy két lépést s megfogva a kezét vissza húzza.*
Naito...
*Mosolyodott el felé ,majd egymással szemben álltak s csak a kezük ért egymáshoz. A ritmusra ki-be lépkedtek , valahogyan a lány próbált könnyebb mozdulatokat véghez vinni ,hiszen nem az volt a célja ,hogy szegény fiút kikergesse a világból. Aztán hely csere egy forgással s ismételten ki-be lépkedtek.
Valahogyan boldoggá tette ez egy picit ,nem is tudta elmondani miért. Tán mert nem volt mindennapi, illetve egy kicsit elterelte ez a manőver a figyelmét ,mind a harcokról ,mind a benne dúló kételyről ,melyet Maaya és Alice ébresztett fel benne. Mikőzben táncolt a nyaklánc is megmutatta néha-néha magát.*

*Igazából rohadtul nem akar táncolni, de ahogy látja, hogy Hana milyen boldog, halvány mosoly kúszik az arcára, és beletörődve próbálja eltanulni a lépéseket. És milyen szerencse, hogy gyorsan tanul, hamar ráébred a dolog nyitjára, mert egyre jobban megy neki, és már képes a lány arcát nézni a lábai helyett. Mikor a dal véget ér, egyszerre állnak meg. Egyik kezével átkarolja a lány derekát, és lágyan, megcsókolja. A faluból hirtelen tüzijátékot lőnek az égbe, és ezt kihasználva, mintha az előbb mi se történt volna, a fény felé fordítja a fejét.*

*Gondolkodásmenetét a tüzijáték zavarja meg, akármennyire sem szeretné, odafigyel. Hirtelen most ébred rá, hogy tulajdonképpen 20 perce a jéghideg tengerben áll derékig, és kezdi kirázni a hideg. Körülnéz, és megpillantja a két táncoló alakot. Felvonja szemöldökét, de nem mozdul. Arrébb viszi tekintetét, és megpillantja a fekvő holttestet távolabb. Belecsap egyet a vízbe, és érzi, hogy a szájából ömlő vér keveredik könnycseppjeivel, amik a tengert körülötte egészen bepirosították*

Na látod....nagyon jól megy...
*Motyogja a fiúnak ,mikor az már az arcát nézi s nem a lábait. Igen gyorsan fejlődött, már tudtak beviní egy-egy forgást is. Azonban lassan a dal véget ért ,pont akkor ,mikor ők egy forgásból vissza érve elég közel kerültek egymáshoz ,fizikailag. Kedvesen elmosolyodott felé ,már nyitotta volna ki ajkait ,mikor észrevette ,hogy a fiú megelőzte valami mással. Nagy szemekkel meredt rá s ebben a pillanatban újra visszatért a földre a táncból s a szíve is elérte körübelül az 1000-res fordulatot.*
Na..naito...
*Kezdte el dadogva pislogva egy-kettőt, de az említett figyelmét most a tűzijáték vette el. Igen ,talán Hana is azt nézte volna ,de valami más lekötötte a figyelmét.*
~ E..ez megtörtént ? ~
*Lassan a lepödőtség átváltott egy mosolyba, úgy tekintett rá. Azonban figyelmét hamar elvonta valami ismételten ,a messzeségben egy alakot vett ki a vízben s vér szagát fújta feléjük a szél. Ismét megérezte ,hogy van rajtuk kivűl itt valaki.*
Naito!
* Eresztette el a fiút váratlanul, majd a szemeibe pillantott s aggódva futni kezdett az alak felé. Gyorsitotta a tempóját egy picit s kezét kitárta, majd telekinézissel az idegent kihúzta a jeges vízből kijebb. Mikor már elég közel ért vette csak észre az ismerős szőke fürtöket.*
Alice.....
*Motyogta, mikőzben észrevette a hullát is. Hiába meredt kezét a szájához emelve barátnőjére az még mindig távol volt tőle.*
~ Lehet ,hogy nem is ő...lehet~
*Gondolta ,aztán váratlanul felhúzta kicsit a szoknyáját s berohant a hideg vízbe utána. Jó ideig be kellett mennie ,de végül sikerült kihúznia a szőkeséget a partra s mellette csurom vízesen tekintett aggódva rá. Ellenőrizte ,hogy él-e még, könnyeivel küszködve.*
ALICE! ALICE!
*Szólongatta ,majd aprányit megnyugodott. A lány szíve még vert ,csak picit fagyoskodott meg.*
Elájult....elaludt...
*Nézte ,majd Naito felé nézett el.*

*Körülbelül 20 perc telhetett el, míg Hana hangosan kiabálta nevét, és fel próbálta kelteni. Teste teljesen átfagyott a vízben, szemei karikásak voltak, hófehér bőrét pedig csak libabőr borította. Az ájulásból azonban egy hirtelen hang zavarta fel. Lassan nyitotta ki szemét, hangosan köhögve. Először egy elmosódott alakot pillantott meg, ami egyre jobban éleződött ki előtte*
Hana..?
*Újabb köhécselés, majd rekedtes hang hagyja el száját*
Hana..

* Teljesen ledermedt ,az aggódalomtól alig kapott levegőt. Mikor végre kezdett a szőkeség magához térni a lány a kezeit a testéhez emelte s gyógyitgatni kezdte.
A rúna a nyakában ami ott volt ,váratlanul fényleni kezdett s melegséget árasztott amitől Alice teste is kezdet felmelegedni.*
Alice...
* Motyogta ,miközben egy-két könny bukott ki a szemébből. Oldalra pillantott ,de a fiút nem látta, gyorsan vissza s reménykedik benne ,hogy Alice jobban van.*
Kérlek....Alice...
Hogy vagy ?

*Köhög még kicsit, de lassan testhőmérséklete is visszatér a régi formájába. Óvatosan felül, és jobbra pillant, ahol meglátja a kislány holttestét*
NEM!
*kiabál hangosan, majd hirtelen zokogásban tör ki, szorosan átölelve Hanát*
Hana, ölj meg kérlek!
Most!
*Mondja szinte ordítva, miközben elengedi, és előkap egy tőrt táskájából*
Kérlek..
*Néz rá könnyekben ázó szemekkel*

*Néz a lányra megtörten ,nagy szemekkel. Tudta mit érezhetett Alice,de azt nem fogadta el amit mondott ,vagy ahogyan menekülni akart ebből ki. Mikor elengedte a szőkeség s egy tőrt vett ki ,Hana elgondolkodva komoran az ajkaiba harapott, aztán komolyan s csalodóttan a lányra meresztette a szemeit s kilőkve messzire a kezéből a tőrt felpofozta váratlanul. Aztán halkan mondta neki a dolgokat. Tudta ha nem kiabál ,az még jobban fáj a lánynak, de csak így tudta észhez tériteni.*
~ Sajnálom , de így a jó~
Mégis mit képzelsz ?
Így sosem menekülhetsz meg semmitől, nem dobhatod el az életed csak úgy ,csak azért mert elkővettél egy hibát. Ennyi erővel miért nem akkor tetted ,mikor a bátyámmal végeztél ? Én elfogadtam ,hogy nem tehetsz róla...
Véremet adtam neked s ha kell most is adom...
* Rántotta le a nyakáról a ruhát ,mutatva a vámpírnak . Fehér bőrén még meglátszott a múltkori heg.*
De nem engedem ,hogy megöld magad....vagy mással tedd ezt...
Mi lenne akkor a bátyáddal ? Naito imád téged!!
*Kiáltotta el magát mégis a lány s lesűtőtte a szemeit.*
Kaiji és Griewer is oda-vissza van tőled...
És én is nagyon szeretlek...Alice....
*rázkodott meg egy picit.*
Ha most feladod...akkor hiába volt minden eddigi...
hiába menekültetek a szüleiddel...a bátyáddal...
*pillantott rá de még tartotta neki a nyakát.*
Nagyon fontosak vagyok nekem...s tudom te is sok embert szeretsz...
nem hagyhatod egy rossz döntés miatt magára őket.
Igen bűnt követtél el... de csak ebben a nagy fájdalomban tanulsz belőle...

*A gyors pofozásra hirtelen teljesen ledöbben, majd megrázza fejét, és arcához kap némán*
Nem Hana, te ezt nem érheted!
Ez nem EGY hiba, ez már lassan a több SZÁZADIK!
*Ahogy kiabál, hangja néhol megremeg, majd a lány szabad nyakára szemezi tekintetét*
Nem kell egy százegyedik lehetőség, hogy még egy ártatlan barátomtól vagy idegentől vegyek el több liter vért, pusztán azért, mert létezem. Hana, te a gyilkosok ellen ölsz. Én ártatlan emberekért...
Nem tudom elviselni saját magam..
*Kínosan felnevet*

*Végig hallgatja a lányt ,majd eltemeti a nyakát a ruhája kőzé. Zavartan lesti a szemét a nevetésre, majd szomorúan tekint a szemeibe.Észre sem vette eddig ,hogy a jéghideg víztől libabőrős lett s a ruha is teljesen rátapadt testére.
Nem vette észre ,nem volt sem ideje, s a nyakéke sem engedte ami még mindig fénylett. Lassan elmosolyodik megértően*
Mindkettőnknek igaza van...tudod jól...
*Kezét a vámpír lány kezére helyezi ,majd egy apró mozdulattal oldalra hajtotta a
fejét . Dúlt benne a harag az előzőért ,maga ellen ,de most úgy tett ,mint egy anya ,aki leszidta gyermekét s utána meghallgatja.*
Azért van a család és a barátok ,hogy az embernek ne egyedül keljen megküzdenie a dolgokkal.
Bármenyire vagy vámpír...sose bántanál engem.
*mosoly*
Ne tégy magad ellen...se a bátyád ellen.
Kitaláljuk, hogy ne legyen 101.
Segítek... ha kell etetlek majd én a véremből.
* Kacsint*
Nem rossz ha az ember vadász s tud gyógyitani....
Ha meg más nem... vannak állatok ,talán tudjuk ízesíteni neked ,ha nem izlik...
*Próbálkozott . Majd miútán meghallgata a lány válaszát ,felállt.*
Jobb ha megyek...pihenj....de ne csinálj semmit...jó ,Alice ?
*Mondta majd felállt ,egy puszit nyomott a lányka homlokára s elsétált.*

Rendben..
*Bólintott, bár alig lehetett észrevenni*
Köszönöm Hana..
*Int utána, majd tovább dideregve, amint már nem melegíti Hana, elalszik gondolataiba merülve*

*Lassan sétál a parton elgondolkodva, mikor megpillantja az alvó leányt. Megáll, pár pillanatig nézi vigyorogva, majd ölébe kapja és elindul vele az erdő felé*

*A késő éjszakában, a kikötőnél, a stégen két alak áll egy kisebb hajó előtt. A fiú a stég szélén a távolba mered, míg a lány pár lépéssel a háta mögött, hosszú pásztorbotját az öreg falécekre nyomva figyeli a másikat. A fiú felsóhajt, és kicsit megbillenti a fejét*
Nem értem, miért hiszek neked...
Azért, mert a szíved mélyén te is tudod, hogy ez a legjobb megoldás.
... *ismét sóhaj* Dehát itt van mindenki... mindenki, akit meg kéne védenem...
Naito...
*A lány megköszörülti a torkát, és oldalra néz, a fodrozódó vízre*
Még meggondolhatod magad... nem indultunk el.
*Sóhaj... már megint*
Induljunk. Mielőtt meggondolom magam. *Hátrafordul a lányhoz* Hagytam Alicenak egy üzenetet... nem tudom, eljut-e hozzá.
*A lány bólint, majd tesz egy mozdulatot a botjával. A hajó ajtaját megragadja négy-öt inda, és szétfeszíti*
Az öné, kapitány úr. *mosolyodik el* Mostmár csak magadra kell vigyáznod... meg persze rám is. Nem mondtam, hogy ingyen lesz.
*Még egy sóhaj, ezen a szigeten az utolsó. A fiú még hátranéz egyszer az erdőre, a füstre, amit a falu házainak kéményei adnak, majd megrázza a fejét, és felszáll a hajóra. Felsegíti a lányt is, és elindítja a motort.*
Nos, Maaya... indulunk.

/Mielőtt bárki is a kezébe venné a két karakterem irányítását, most leszögezem, hogy nem mondom meg, és nem is kérek találgatást arról, hova mennek, és miért, hogyan ismerték meg egymást, és mi célból. Talán egyszer majd kiderül. Köszönöm. És semmi kommentárt nem kérek. Remélem, veszed a célzást./
/Baii-baii/

*Elmúlt az est és a szörnyű vihar. Helyét a kora reggeli hűs szellő vette át és a megszakadt felhőhadon átsütő nap korai sugarai. Az elcsendesedett tenger partján egy fehér ruhás férfi áll és nézz a végtelen víz országa felé. Halkan hallgatja, ahogy a madarak csiripelnek, mintha az este nem is történt volna semmi. Halkan és mosolyogva figyeli, ahogy az élet megy tovább a természet harca után. A nap egyre magasabbra emelkedik az égbolton, királyságán és egyre inkább kezdi a kis szigetet fényben gazdagítani. A férfi még pár percig nézi a kellemes, harmonikus jelenetet, majd ezek után megfordul és elindul az erdő felé, maga mögött hagyva a reggelt, a nyugodt tengert és a csendes partot...*

*Ahogyan halotta a falban a dolgokat rögtön futni kezdet. Maga sem tudta miért ,de úgy érezte vissza kell ide jönnie. Annyira rossz érzések vették át a testét és mégis itt volt. Egyszer lesett a puha homokba ,majd felpattant és ment tovább. Nobuval való találkozása szörnyű volt..mindenét elvesztette úgy érezte...aztán az emlékek...és most mégis itt volt*
~ Mért? ~
*Aztán váratlanul megtorpant ahogyan egy alakot látott, majd megrázta a fejét apró könnyekkel*
~ Francba... hülye lány...~

*Bár szép az idő, és kellemes meleg az este, a tenger mégis erősen hullámzik, és nem valami biztonságos. Ennek ellenére egy kisebb hajó próbálja megközelíteni a partot, kevés sikerrel. Amikor a hajó kissé megközelíti a stéget, kiugrik belőle egy fiú, és nagyot szusszan, amikor szárazföldet ér a lába. Kicsit megrezzen, amikor mögötte a hajó nekicsapódik a stég oldalának, és elsüllyed.*
Mindegy... úgysem az enyém volt.
*Naito ráérősen gyújt rá, és miközben kifújja a füstöt, az erdő felé néz.*
Mennyire nem volt kedvem ide visszajönni...
*Sóhajt egyet, majd megindul befelé a partra.*
Egy teljes éve...

*Ahogyan fut nem néz a lába elé. Egyre jobban fut kifele a víz felé de ekkor váratlanul neki megy véletlenül valaminek. A karjához kap ,mert azt hitte valami kő volt az ,s könnyes szemeivel felpillant.*
- Francba!!
*Aztán ahogyan hallja a másik nyikkanását ,felpillant s ahogyan meglátja ki az hátrálni kezd hirtelen, majd kezeit a szája elé kapja.*
~ Úristen...én...tényleg megörültem..vagy meghaltam..igen Nobu tuti kinyirt..~
*Néz oldalra zavartan*

*Nagy szemek mereszt a hirtelen előkerülő lányra, aki csak úgy a semmiből gyalogol neki. Vagy csak ő nem figyelt?*
Hé... minden rendben? *kérdi viszonylag kedvesen, de elég hűvös a hangja, szokásához híven.*