Tengerpart

*felugrik a sziklára és leül a lány mellé*
Nos születésem után hamar elkerültem a szüleitől, nem is igazán ismertem őket... Megtanultam harcolni és egyedül boldogulni, ezután saját utamra indultam, ahogy mások is, és keresem a helyem a világban... lényegében ennyi lenne... az otthonom az országút, célom a végtelen... és most ezen a kis szigeten vagyok, és veled üldögélek egy sziklán...

*Bólint*
Nem nehéz így az élet? Szülők nélkül egész életedben, menni-menni a végtelenbe tartva sokszor 'élelem' nélkül...?
*Felhúzza térdeit, és átkarolja*
Mondd csak...
*Fejét lábára támassza pihentetően, és Kaiji felé fordul*
Griewer mondott rólam és Naitoról valamit?

*kissé elmosolyodik*
Ahogy elnézem ti sem a szüleitekkel vagytok itt, és mondtam megtanultam felelni magamért... élelemből sosem volt hiányom... nekem ez az életem, ehhez szoktam... Griewer... semmit, csak amit mondtam, és hogy talán "nyomoz" utánad...
*a lány felé fordítja a tekintetét és nézi*
Nem az a típus akiben megbíznék...

*Felemeli fejét lábairól, és fiú tekintetét kezdi kémlelni*
Te kibírod akár több napig is vér nélkül, bezzeg én..
*Kicsit elgondolkodik*
Nyomoz utánam..
Le kéne ráznom..
Pedig közben meg jó, ha jóban vagyok vele.. Vadász.. Az életemre vadászik.. Ezek szerint ő sem tud többet, mint én? Vagy csak titkolja?
*Sóhajt*
Hagynának már egyszer csak 5 percre békén..
*Majd újra arcát kezdi kémlelni*
Soha nem volt társad, miközben 'vándoroltál'?

De, volt már társam sok is, de mind letelepedett amint jobban álltak a dolgok, vagy csak velem utaztak egy ideig mert egy irányba haladtunk... de a menekülés nem ilyen egyszerű, vadászok mindenhol vannak, és sosem fogunk észrevétlenek maradni előttük akár az emberek közt... talán el kéne magunkat fogadtatni velük, de ez úgysem fog sosem sikerülni, mivel mi vérrel táplálkozunk...

Azon gondolkodtam, hogy a vadászok tulajdonképpen ugyanazt csinálják mint mi. Ölnek. De ha belegondolsz, mi összesen azért, mert nem élnénk túl a másnapot, ha nem tennénk ezt. Ráadásul sokszor csak állatokéból élünk. Ők viszont puszta gyűlöletből ölnek meg minket. Egy vámpír akár egész életében el lenne állatokkal, és akkor senkit sem bántanánk, de ők 'gyilkos' címkével ölnek meg minket teljesen alaptalanul, mintha hatalmuk lenne fölöttünk, nem gondolod?
*Arca halvány mosolyra fakad, akárhányszor átjárja a furcsa aurának érzése, főleg, hogy ilyen közelről érzi a fiú jelenlétét*

Azt hiszem igazad van, de ezen nem változtathatunk, a világ igazságtalan, de nekünk a túlélésre kell koncentrálnunk.
*komolyan beszél és hol a lányt hol a vizet szemléli*
Sokak célja hogy kiirtsanak minket, mert gyakran ölünk ember... de az ember a saját faját is öli, és mit tennének ha az állatok ki akarnák irtani az embereket, mert hogy őket eszik... de az emberek tudják hogy ez nem történik meg...

*Biccent*
Mondjuk ez is igaz...
Igazán szeretek így élni, habár sokat magam ellen nem tudnék tenni. A vadászokkal pedig simán kijönnék, ha nem lenne egy berögződöttségük, mint nekünk, hogy ellenségek vagyunk.
*Elmosolyodik, majd hirtelen szólal meg, pár perc hatásszünet után*
Mondjuk tény és való, hogy a vámpír lét jó dolgokkal is jár. Életem adnám egy ilyen szép szempárért, mint a tiéd.
*Gyerekes mosollyal mondja, de látszik, hogy komolyan beszél*

*elmosolyodik*
a tieid épp elég szépek... meg ezekkel még megijednének tőled...
*felnéz és a holdat kémleli*
elég későre jár már... nem fognak keresni?

Őszintén szólva már nem igazán érdekel..
*A tengerre emeli tekintetét*
Griewer akar velem valami elhagyatott szigeten kettesben beszélgetni...
Eléggé tartok tőle. Veszélyes lenne csak ketten, de mást nem engedne a közelembe.
*Sóhajt*
Lehet, hogy ezek az utolsó perceim..
De valahogy van egy sejtésem, hogy nem barátkozni akar.

Hmm... nem kötelező odamenned...
*újból a lányra néz*
És én a közelben leszek, ha kell talán tudok segíteni... he elmész légy óvatos, de hallgasd végig, remélhetőleg nem megölni akar...

Félek, hogyha kihagynám a vele való találkozást, rosszabb végem lenne, mintha nem. Túlságosan gyanakodni kezdene, hogy veled léptem le, ráadásul el sem mentem, és miért.
*Elmosolyodik*
Tudok magamra vigyázni.
Ne sodord magad veszélybe miattam..
*Újból ránéz*

Nem mondtam hogy gyere el velem, csak hogy nem muszáj ott találkoznod vele... és remélem is hogy tudsz vigyázni
*elmosolyodik*
Kár lenne érted...

Gondolod, hogyha megbeszélnék vele egy másik helyszínt, belemenne?
Naito így is ki fog nyírni, hogy vele találkozom, nemhogy még a mulatságra is vele mentem..
*Továbbra is mosolyogva nézi a tengert*
Annyira nem lenne nagy kár..
És a múltkori vadászatodra visszatérve én kérek bosánatot, hogy úgy rádvetettem magam..
*Felnevet*
Sötétben összekpuorodva hasonlítasz egy bagolyra!
*Viccesen megböki*

Hehh... bagolyhoz még nem hasonlítottak, de biztosan... és semmi gond, jó hogy nem sérült meg senki... tényleg, és a bátyád mit csinál most?
*két kezét a háta mögé teszi és azokon támaszkodva nézi az égen a csillagokat*

A bátyám most vagy elrángatta magát a mulatságra, vagy pedig az erdőket járja utánam kutatva.
Mindig ezt csinálja. Ő is olyan, mint te. Mindig egyedül van, viszont ideges, ha nem tud maga mellett.
Jobban félt, mintha 3 éves lennék...
*Elmosolyodik*
Gondolom neked egy testvéred sem volt..

Aggódik érted, az idősebb testvérek már csak ilyenek... de ha ideges ha nem vagy ott, és mindig egyedül van akkor most mindig ideges? De ő akkor mi, ha nem gond hogy megkérdem? Ember?
Egyébként nem tudok róla hogy lett volna testvérem, de ha lett volna is szétválasztottak volna szerintem... és most is külön vándorolnánk.
Vajon kevesebben vannak már a bálon?

Elmondjam neki..?
Kezdi megszokni, hogy folyton elszökök mellőle. Nem szeretem, ha nagyon dajkálni akarnak. Biztosan keres, mert a mulatságon most épp nem vagyok ott.
Oké.. Elmondom. Naito meg fog ölni.. De Kaiji biztos nem mondja el..
Naito..
*Vesz egy mély lélegzetet*
Grufti.
Hasonló, mint a mágusok. Már csak kettő maradt belőlük, és az egyik ő. Ezért vadásznak rá annyian. Nagyon "értékes".
De kérlek, ha lehet, ezt ne add tovább senkinek.. Ezen az élete múlik.
Köztük az enyém is.

Hmm? Hallottam már róluk valamit de nem sokat... de rendben nem híresztelem... bár nem igazán értem hogy lehet egy vámpírnak valami más testvére...
És ki a másik? Ha csak 2 maradt?

Fogalmam sincs, erről Naito tényleg nem mesélt még.
És úgy, hogy apánk vámpír volt, anyánk pedig grufti. De mivel őket is megölték, Naito maradt, plusz egy másik, aki valahol lehet, hogy a világ túlsó felén van.
*Mosoly*
Furcsa, hogy olyan érzésem van, meg kell bíznom benned.

Értem...
*elmosolyodik*
Hehh... nem én csinálom...
Viszont lassan lehet nem ártana visszamenni, nem kell hogy elkezdjenek itt keresgélni, én meg megnézem hogy ilyenkor hogy folyik a bál...

*Épp felállna, eszébe jut valami. Majd megáll a szikla előtt, így épp akkora, mint Kaiji ülve*
Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
*Ahhoz képest, hogy komoly témáról van szó, mosolyog*

*a kezét a lány fejére teszi és szintén kissé elmosolyodik*
Nyugodj meg... megígérem, senkinek nem beszélek ezekről
*leveszi a kezét úgy hogy közben a lány hajszálai az ujjai között végigfussanak*
még találkozunk...
*majd megfordul és egy másik irányba elindul*
Hmm... rémélem vigyáz magára... de miért érdekel ez engem ennyire? ehh...
*magában elmosolyodik még egyszer és enyhén megrázza a fejét*

*Mosolyogva figyeli, ahogy a fiú eltávolodik. Pár percig áll még ott, és mosolyogva nézi, majd arcához kap*
Nem. Ezt most gyorsan felejtsd el, Alice..
Indulás vissza Griewerhez.
Csak éljem túl a mai napot..
*Azzal elindul a mulatság felé vissza*

Hikari Alice wrote:

Grufti.
Hasonló, mint a mágusok. Már csak kettő maradt belőlük, és az egyik ő.

/"...évtizedekkel ezelőtt egy járvány az összes gruftival végzett, hármat kivéve, közülük pedig csak egy hozott világra újat. Az utolsó élő grufti pedig Naito."

Rosszul informálódsz kisszivem/