Tengerpart

Tengeeer ~

*Este van. Az égen nincs egy felhő se és a csillagok tengere az égen gyönyörrel telíti meg a fa tövében ülő férfi szemeit.*
- Gyönyörű jelenség...bárcsak örökké itt maradhatnék és nézhetném. Az ég, a végtelen űr. Megannyi világ. Vajon tisztábbak a miénknél?
*Halkan beszél és óvatosan.*

*A parton sétál zsebre tett kézzel, nézi az eget és lazítani próbál*
Szép az ég, holnap hűvös időnk lesz, kéne találnom valami munkát a környéken...

*Érzi azt a megszokott bizsergést, amit a "tiszta" vámpíroknál érezni. Oldalra pillant és kicsit távolabb meglátja Kaijit magányosan sétálni...*
Lám-lám...ismét összefutottunk? Vajon elég erős vagy-e, hogy megvédd magad ellenem? A csudába is, mióta megismertem összesen annyi vámpírt öltem meg, mint egy héttel azelőtt naponta....de megmentett...

*ő is meglátja az üldögélő alakot, de tovább halad*
Már megint ő... remélem nem akar balhét
Üdv, este itt?

- Talán az embereknek tilos?
*Kérdi enyhén gúnyos hangnemben. Int a férfinak, hogy üljön le mellé.*
- Sietsz, vagy van pár perced a testőröm lenni?
Ne félj, csak pár percet beszélünk. Ha jó fiú leszel, annyi idő alatt megtudok rólad mindent és eldönthetem veszélyes vagy-e, vagy sem...
- Mesélj, mi járatban vagy a szigeten? Tudtommal nem vagy ugye idevalósi...

Tulajdonképpen nem sietek...
*odamegy a fához de nem ül le csak nekidől a törzsének*
Mint már mondtam vándorutam erre vetett, körülnézek itt, majd egy kisebb időzés múlva tovább állok... És te? Azt mondtad te sem vagy itt régóta.

- Csak egy egyszerű világjáró bárd vagyok. Nagy emberek tetteit éneklem meg, mesélem el. Terjesztem a hősök neveit és felfedezem az újabb kor hőseit.
*Felpillant az égboltra, majd pár pillanat múlva a zsebébe nyúl.*
- Te ugye vámpír vagy. Mesélj magadról, milyen egy vámpír élete. Nem hallottam még vámpír hősök meséit, legyél te az első...

Nincs mit mesélnem... járom a világot mióta elhagytam a falum, a világban mindenhol ugyan olyan, csak a táj más... A vámpírok élete nem sokban különbözik az emberekétől... Inkább mesélj valami híres emberről a környéken, nem ismerek itt senkit...

- Most érkeztem...még nem találkoztam senki érdekessel. Mi van a felmenőiddel? Tiszta vámpír vagy, esetleg olyan korcs mint a legtöbb? Képességek terén, hogy állsz? Inkább erősebb lennél mint társaid, vagy gyorsabb?

Nos a szüleim... többnyire tiszta vérűek lehettek, de nem töltöttem velük sok időt, hamar a saját utamra léptem, nos képességek... mivel nem igazán harcoltam más vámpírokkal nem nagyon tudom megmondani mennyivel vagyok gyorsabb vagy erősebb náluk...

-...és egy embernél?
*Az utolsó szót alig érezhetően kiemelte és arca vonásai megkomolyodtak*
- Öltél már embert? Vagy talán főként a mi vérünkön élsz?

Hmm... az embereknél gyorsabb vagyok és erősebb is, de ez nem hiszem hogy meglepő, mivel vámpír vagyok. Főként állatokkal táplálkozom, de ízleltem már embervért, azonban nem ölöm meg őket...

- Remek...egy mondhatni emberbarát vámpír. Akkor előled nem fogok bujkálni, ha nembaj
*Mondja vigyorogva, majd megköszörüli a torkát és komolyabb hangon folytatja.*
- Lenne azonban itt neked egy kisebb feladat barátom. Már ha érdekel. Az elmondottak alapján megbízható alak vagy és szeretném, ha megtudnál nekem egy-két dolgot. A célszemély egy másik vámpír, akinek a neve Amy a legjobb tudomásom szerint. Amy Miagi. Ő és a "testvére", aki nem vámpír is nemrég érkeztek. Bajom nincs velük, de furcsák tudod. Az útitársamnak és nekem is mást mondtak, úgy értem néhány helyen mást mondtak. Nem zavarna annyira, de nagyon furcsák és hát jobb lenne minél biztonságosabb távot tartani velük szemben. A munkád persze megfizetném tisztességgel. A munkát diszkréten, csendesen lenne jó ha véghezvinnéd. A nevem, vagy az emberi faj fel se merüljön benne ha kérhetlek, ismétlem és kiemelem, ez elővigyázatosság. A saját bőröm féltem, mielőtt rosszra gondolnál...
*Arcán komoly tekintet, de ugyanakkor enyhe mosoly. Zsebéből egy kis szütyőt vesz ki és a vámpír felé nyújtja.*
- Előlegnek egy 50 aranyra gondoltam. Még 50, ha megtudtál mindent. Prémium 20, ha minden jól megy...
Bele kell mennie. Ha nem megy bele, most helyben levágom...nem mintha a végén nem halna meg...de fő a diszkrét munka. Ha ő a csatatéren kívül van, hát én se vigyem rögtön vásárra a bőrömet. Megmentő ide- vagy oda, nem fogok egy kis pénzért öngyilkos lenni....

Hmm...
*összevonja a szemöldökét és az alak kezében pihenő kis zsákra néz, így áll pár másodpercig, majd elveszi a pénzt*
Rendben... mostantól viszont nem igen kéne nyilvános helyen találkoznunk... Nos hol találom őket, és hogy ismerem meg?

*A férfi megvonja a vállát...*
- Ez neked nyilvános hely? Mindegy...Amyékről. A faluban laknak valahol. Egyszer találkoztam vele. Amit tudok. Remekül néz ki, hosszú és szőke haja van. Szemei furcsák és túlvilági értékeket hordoznak ha belenézel. Ez egy olyan megérzés. Nem is tudom, hogy mondjam el. Különös érzés. Ilyen leány nincs sok. Ilyet keress...
*A mondat végén feláll és mélyen Kaiji szemeibe néz. A vámpír a pillanat töredékéig talán érzi is a Griewerben lakozó féken tartott gyilkos szándékát. Az ember vér után való vágyát. Ám ez elmúlik és ismét a mosolygós bárd áll ott. Lassan biccent, majd megfordul és elindul az erdő felé.*
- Amint megtudsz némi infót lépj velem kapcsolatba. Várni foglak minden este itt, ebben az időpontban barátom. Aztán vigyázz...
*mondja halkan kuncogva, majd némán előtör gyűlölköző énje, ahogy már eléggé messze kerül megbízottjától*
Vámpírok...patkányok. Vérszívó mocskok. Mind elfognak hullani. Ennek a világnak egy jogos uralkodó faja van és az a tiszta ember. Ne féljetek én leszek az, aki megdönti erőiteket, ki zászlaitokat tűzbe mártja, ki arcotokat vérrel keni be, ki skalpotokat a falára rakja ki trófeaként. Én leszek az....Edward Wrathwolf és nem ő...
- Ő is megfog halni, ha eljön az ideje. Meglfog bizony, amíg én élek és lélegzek, addig neki nem lesz nyugodt estéje...
*Az égre pillant, immáron teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott arccal majd mosolyogva megszólal ismét...*
- Hallod Angeal? Te is követni fogod őket...oda a mélybe...
*A mondat elhangzása után vigyorogva megrázza a fejét és tovább halad némán a falu irányába, az erdő sötétjébe veszve...*

Értem...
*Megérzi a férfi gonosz auráját, majd miután az alak elment, ő is elindult egy másik irányba, ahogy jött, zsebre tett kézzel*
Valami nincs rendben vele... utálom az ilyeneket... de ez elég ártatlan egy munka, elintézem neki azt nem is kívánok többet hallani felőle...
*Majd mikor gondolatmenete végéhez ért egyszer csak eltűnt a partról*

*Lassan sétál Kathy felé, aki valószínűleg már percek óta rájött, hogy Griewer a közelben ólálkodott. Kezében kedvenc könyvét tartja és viszonylag hangosan szavalja...*
- " Hová repülsz barátom, felem...csak nem egy világba, amely kiutált téged, s engem? Mi vár téged ott nem több mint kérődző gyűlölet, mely nem száll tova a szél szárnyán se..."
*Becsukja a könyvet és megáll a lány mellett*
- 2. fejezet, harmadik jelenete. A barátok szét vállnak és külön úton keresik az istennő ajándékát. Mond Kathy, hogy tetszik a sziget?

- Ez így igaz...de ne legyünk ilyen durvák nemde?
*Arcán gúnyos mosoly jelenik meg, majd a lány szemébe nézz*
- Te is szívesebben látnád holtan őket ugye?
Mindketten tudjuk, hogy egy személy miatt nem történhet meg az, amire vágyunk.
A vámpírok a legrosszabb rémálmai az emberiségnek, mi mégis közöttük
mazsolázunk, csak mert ő úgy akarja...
-...de a parancs az parancs...
*Megvonja a vállát lazán, majd felnéz az égre...*

- Tartozom neki...de ez nem sokáig marad már így. Alice az utolsó vámpír, ha ő meghalt szabad kezem lesz. Bár nem tudom ki fogom-e bírni. Múltkor találkoztam többel is és a vágy. Visszavágyom a harcokat, azokat az időket. Ha aznap ne vétettem volna...
*Lelki szemei előtt megjelenik, ahogy már halálosan megsebzett ellenfelének hátat fordít nagy nyugalommal és minden óvatosság nélkül...*
- Legyőztem, de nem láttam a lelki erejét a lénynek. Ha ő aznap nincs ott, akkor én is meghaltam volna...
*Megcsóválja a fejét...*
- Az istennő megszánt, de letörte a szárnyamat. Ezért nem szárnyalhatok én, mert vétkeztem...

- Kathy...ha tömeggyilkolásba kezdek, velem tartasz? Egy falu megdöntése embert kívánó feladat, legyek akármennyire is kemény...
*A lány szemeibe néz komoran*
- Kettőnk előtt nincs akadály, nem lenne ki versengjen velünk. Mire pedig ő ideér, mi már távol leszünk a szigettől...