Higure - Erdő - Elhagyatott Templom

*Átnéz az idegen válla fölött, majd pillantása visszatéved rá. Ismeri jól ezt a Kaiji-t, és tudja, hogy már többen is próbálták elintézni. Színtelen hangon szólal meg*
- Elvállalom a megbízást. Csak az idő a megmondhatója, hogy mikor éri el a végzete.
*Zsebre teszi a papírdarabkát és a pénzt, majd ennyit mond.*
- Több információra nincs szükségem.
*elindul kifelé*

*Némán bólint, majd leereszti a kezét és előre fordul miután a fiatal elmegy mellette.*
Helyes...minden irányban van úgy tűnik. Bár kíváncsi vagyok mi a célja ezzel, de hát nekem mindegy. Igazából érdekes lesz majd...
*Még pár pillanatig gondolkodik, majd megszólal.*
- A falu főura nemsokára egy bált fog tartani a palotájában. Kaiji valószínűleg ott lesz, de ami fontosabb. Az esemény nem fog olyan kellemes lenni, mint ahogy azt várják. Az lesz a tökéletes lehetőség a támadásra.

*A mondat végeztével fény villant fel pár pillanatra és miután ismét kitisztult az épület a fehér köpenyes férfi már nem volt sehol.*

*Nyugtázza, miközben kisétál a templomból.*
"Lehet, hogy az a legmegfelelőbb idő a támadásra, viszont nekem más terveim vannak vele. Az idő nekem dolgozik."
*Kiérve megcsapja a hideg fuvallat, amitől szorosabbra húzza kabátját magán. Utoljára hátra tekint, és aztán elindul a falu irányába*

*Ahogyan sétál a romos templom mellett ,fehér kezeivel érinti meg folyamatosan az ódon épület falát ,végig húzva rajta kacsóit. A hideg tömbök mutatják
az emberek érzéseit is. Legalábbis amikor odáig eljutnak az emberek ,hogy a lelkük bugyrában csak a homály és a jegesedés tükröződik....
Lassan lépkedett a fűben ami el-elbújt talpa alatt, bár nagyon nem is tehetett mást. Teste néha beleremegett az időbe ,a szélbe ami mostanában gyakori volt,
s bár hiába érezte magát magányosnak , hidegnek és élettelenek, teste ennek ellenkezőjét mutatta. Tüzelt a puha bőr, bármi vagy bárki hozzáért volna érezte volna....s ő csak azt érezte mintha égette volna valami belűről és mégis megfagyott volna a szíve.
Igen...az elmúlt hetekben sikerült nyomozgatnia, sikerült sok dolgot megtudnia ,úgy ,hogy senki nem jött rá még él.
S ezekben a keserves nyomozásokban tudta meg ,hogy Alice összeköltözött
Nobuhiko-val , hogy a vadászok csapata elkezdett gyülekezni és közben eltűnni.
A lány jól tudta ez mit jelentett. Valamire készülnek...s ahogyan ismerte Griewer-t azt is tudta, hogy bizonyára nagyon mérges....
Aztán, még ezek után a lerészegedett férfiak egy kis bájos mosolyért azt is elmondták neki a kocsmákban ,hogy a szóbeszéd szerint valakik elmentek a hajóval...s azt is megtudta ki....
Szomorú fény csillant meg sötét szemeiben mikőzben megérintette a tarisznyájában lévő medált.*

*Lassan sétál az erdőben az erő forrását keresve. Ismeri az energiát, érezte már máskor is. Nem volt kétséges. Ez Hana volt, de titkolta. Arcán halovány mosoly ült, melyet a jól megszokott fehér köpeny takart. Lassan lépdel, mikor meglátja a templomot és az ott levő leányt. Megáll és türelmesen várja, hogy az észrevegye. Ideje mint a tenger, a dolgok pedig úgy mennek ahogy kell.*
"Nemsokára eljön az idő, akkor pedig Nobu meghal. A terv szerint legalábbis. Az ő gyilkosa, Kaiji is a végzett fia lesz...a munkának pedig vége. Egyszerűen hangzik, de ez még csak félsiker..."

*Váratlanul lassan megtorpant a falnál de kezét nem emelte le romos faláról.
Tekintette meredten előre vágott a füvet kémlelve ,majd picit megemelte a férfira szegezve mikor megérezte az energiáját.
Nem tudta ki volt az ,de érezte nagyon erős volt. Nem volt kedve harcolni,
de közben úgy gondolta talán tudott valamit.
Vissza nézett ,majd hosszas vivódással magában elengedte a hideg falat
és a köpenyes férfira meredt felé fordulva.
Szemeiben nem tükrözödőtt az a vidámság mint hajdanán.
Talán a színészkedés miatt....talán más...vagy a keveredése ennek.*
~ Vajon ki lehet ez ? Végülis mindegy...nem?~
*Emelte meg arcát ,műfoga véletlen is kilátszódott ,mintha fitogtatná vámírságát.*
Mit tehetek önért ?
Tudom ,hogy egy ideje csak áll és néz...
gondolom ennek ok is van. Nemde ?

*A férfi eltűnik, majd a következő pillanatban megjelenik a lány mellett. Kezét Hana vállára teszi. Halkan megszólal.*
- Az aurádon érezni, hogy nem vagy vámpír. A szemed pedig a lelked tükre...Kuroi Hanabi.
*Lép néhány lépést arra, ahol volt eredetileg, majd szembefordul a lánnyal.*
- A lehető legjobb módon cselekedtél fiatal vadász. Elkerülted a halált és ezt titokban tartottad Nobu előtt. Alice a gonosz kezére jutott és ha nem használjátok ki az egyetlen lehetőséget, a sziget és az emberek megfognak bukni. Nobu, a sziget ura nemsokára egy ünnepséget fog rendezni, melynek fénypontja egy démoni rítus, egy túlvilági ceremónia lesz. Nektek, akik Nobu ellen vagytok, meg kell őt ölnötök...vagy mind elveszik...
*mondja komor arccal.*

* Amikor a férfi eltűnik szemei összeszükülnek de nyugodtan mered előre ,még akkor is amikor az megfogja a vállát.*
~ Tudja... Tudja~
*Vicsorit egyet ,s felé üt de akkor már ellépet onnan.
Mérgesen meredt a férfira.*
Egyáltalán ki maga ?
*Förmed rá majd végighallgatja s ő is elkomorodik.*
Igen... hallottam a ceremóniáról...
De mit tehetnénk ?
A sziget lakói bíznak urukban, védelmezik ,ki tudja ,tán a hírforrásaink tévesek...
Hisz aki nekünk mondja a dolgokat ő sem tévedhetetlen...
És Alice.... oda ment a férfihoz.
*Elhúzza fejét gondolkodik aztán kikerekedett szemekkel mered a köpenyegesre.*
Várjunk csak... senki nem tudhatná ,hogy vadász vagyok...ha csak nem ő maga is az.... Senki nem tudja ,hogy élek és...
És önt nem láttam a hajón régen, vagyis nem rég érkezett....
* Hirtelen eszébe jutott az amit még régen Warthwolf mondott neki.*
Maga Ő....
*Lépett egyet hátra.*
Mégis mit akar ? Menjek Alice ellen és öljem meg Nobu-t ?
Hogy is tehetném... hiába vagyok most álruhás vámpír a ceremóniára csak nemesek mehetnek be és kisérőjük....
*Nézimeg a férfit.*
~ Ő lenne a félelmetes vadász ?~

- Ki vagyok én? Már elnézést, de egy egyszerű tolmács vagyok.
*Előkap egy levelet, amit át is ad a lánynak.*
- Ezt kellett magának elmondanom. Én magam is megáldott vagyok egy-két
trükkel, de már régóta a szigeten lakom. Van egy öreg kuckóm, jól elrejtve. Egyébként mindenki beléphet a bálra. Az úr saját maga változtatta meg a szabályokat.
*Végignéz a Hana-n ismét*
- Az a bárd magával van ha igaz, amit üzentek nekem. Mondja meg neki is, esetleg mutassa meg neki a levelet. Rajta le van írva minden. Az új célok, az új feladat...minden.
*A következő pillanatban eltűnik és egy fekete toll marad csak utána...*

*Nézi a levelet amit kézbe kapott és még mindig a és zavartan.*
~ Hu de gyorsan tereli a dolgokat...~
*Pillant rá kicsit értetlenül..*
Persze...majd ha találkozom vele...
Valahogy megpróbálom átadni...
még nem akarom felfedni magam...
*Mikor eltünt még mindig nézett ,majd elrakta a levelet és előre lépve felvette
a földről a fekete tollat. Nézte és vizsgálgatta.*
Mien furcsa....
*Gondolkodik el ,elvonva figyelmét a világból miközben elrakja egy sóhajjal a tollat a tatyójába. Ki tudja egyszer mire nem lesz jó...
Egy újabb küldetés, soha nem fog szabadulni a vadászoktól..mer ő is annak született úgy tünik...és bármit is tesz...az is marad. Ha nem örökre, akkor csak egy ó időre....*
~ Igaza volt Nobunak...vagy meghalsz vagy bent maradsz...nem léphetsz ki..~
VÁRJUNK CSAK!!! ???
*Kiáltott fel kétségbeesetten s fogta a fejét végig húzzva rajta a kezét.*
ATYA ÉG..... ELÁRULTAM ?HOGY VADÁSZ VAGYOK EGY IDEGENNEK....
ILYEN NINCS....
*Fogta a fejét de váratlanul elhúzta a kezét onnan.
Szinte megégedte a bőrét....valamiért ég...mé mindig.*

*Hangtalanul oson a fölé terpeszkedő fák alatt, s közben hallgatja a madarak távoli és közeli csicsergéseit, melyekben egyfajta dallamot vél felfedezni. Megnyugtatja a tudat, hogy vannak élőlények, melyek látszólag gondtalanul élhetnek. Zsebében keze ügyébe akad a papíros, amit nem olyan régen vett át attól a csuklyás férfitól. Akár el is dobhatná, de minek tenné? Ráér, mindent a megfelelő időben*

*Apró hangokra lesz figyelmes s kinyitja az éjszaka közepén a szemeit.
Észre sem vette ,hogy elaludt a virágok között a templom egy romosabb
szegletében. Lassan a kezével felemelte a törzsét s a neszekre koncentrált.*
~ Ki az aki ilyenkor járkál ?~
*Még mindig sokat gondolkodott az amit az a csuklyás alak mondott neki ,s azt a papírt még mindig magánál tartotta. Sajnos azóta nem találkozott senkivel.
Vagy ez nem is volt gond ? Néha még mindig elmerült a gondolataiban....*
~ Alice együtt van azzal aki elvileg a gyilkosom....~
*Megrázta a fejét miközben kezeit összeszoritotta ,majd mikor egyre közelebb jött a hang ,felpattant váratlanul s egy gyors mozdulattal az idegen előtt termet a semmiből, miközben fegyverét a férfi nyakához tartja. Félszemmel pillant rá.
Nem tudta mostanában mi lelte. Csak sokszor rossz érzése volt...nagyon rossz.*
Mit keres itt ilyenkor ?
*Pillant rá ,majd elrakja a kardot mégis s csipőjére teszi a kezét.*

*Felméri a lányt maszkján keresztül, ami tisztán kivehető még a legnagyobb sötétben is. Fontolgatja, hogy vajon hűvös és elutasító legyen, ahogy általában lenni szokott, vagy barátságos legyen. Érzékei óvatosságra intik, ezért bár egy kicsit színtelen hangon szólal meg, de nem túl ijesztően*
Ugyanazért, amiért te is. Jól érzem magamat idekint. *szemei megvillannak a sötétben*
Az a Samurai kard igazán szép darab, de használni is tudod?

*Nézi gyanakodva a férfit a maszkjával ,majd elnéz, apró mosolyal.*
Igen tudom...bár mennyire nem is látszik.
Különben nem hordanám.
*Csapja meg a tokot picit.*
~ Sajnos nem volt nálam mikor Nobu-val harcoltam.~
*Néha rápillant a furcsa alakra ,majd az égre.*
Jól ?
Ki az aki a nyüzsgő város helyet inkább a holtak szent helyét keresi fel ilyenkor ?
Vagy..tán nemrég van csak a szigeten ?
Akkor megértem...sokan nem ismernek itt mindent.
*Hunyja le szemeit.*

*Átsuhan arcán egy enyhe undor szerűség, amikor a lány kiejti a nyüzsgő várost, de maszkja miatt ez nem látszik. Mélyen belenéz a lány vörös szemébe, s némi bánatot vél felfedezni benne, de figyelme elterelődik, amint az lehunyja a szemeit. Bólint egyet*
A város azoknak való, akik képesek együtt élni annak minden rosszaságával, és előnyével.
Én csak akkor megyek a városba, ha fontos elintézni valóm akad ott. Szívesebben vagyok a szabad ég alatt, ahonnan láthatom a csillagokat, melyeket elnyomná a város fényei.
*Kíváncsian nézi a lányt, mert megtehette anélkül, hogy az számon kérné*
Még új vagyok errefelé. Mesélhetnél.

*Nézi a fura pasast ,majd sóhajt s leül a fübe. Fegyverét maga mellé helyezi ,de szemeit lent hagyja a földön ,mintha álmodozna tovább.*
Mit meséljek ?
Nem olyan rossz a város ,csak mostanában lett ilyen.
Én amúgy sok szép emlékem is kötött hozzá...de egy ideje ezek az emlékek
eltűntek az életemből.
*Sóhajt egyet*
Az úrat Kurayami Nobuhiko-nak hívják és a városiak imádják.
Vámpír s hamarosan a kedvese Hikari Alice lesz a vérkirálynő.
Ennyi...semmi más nincs itt...
*Pillant rá gyanakodva.*
Maga hogy tévedt egy ilyen helyre ?

*Átgondolja a hallottakat és a mögötte álló fa törzsének dől. Felnéz az égre, és visszaemlékezik a múltjára és elgondolkozik, hogy tényleg: mit is keres itt?*
"Alice..."
*Keveset tud erről névről, s azt a keveset, amit tud, szóbeszéd útján jutott el hozzá. Felnéz az égre, ahol felhők hol elrejtik, hol pedig feltárják a csillagokkal teli égboltot*
Kaptam egy megbízást, miszerint le kell számolnom egy vámpírral. De itt létem valódi oka az, az, hogy sehová sem tartozom igazán. Kitaszított vagyok, akit sehol sem tűrnek meg, ezért gyakran utazok. *A maszkja alatt lehunyja a szemeit, és most először némi szomorúság féleség hallatszódik ki a hangjából* Keresem azt a helyet, amit otthonomnak nevezhetek.

*Elgondolkodva tekint az idegenre s átérzi hangjából a szomorúságot.*
- Ide mindenki ezért jön... de közben itt szenvednek a legtöbbett...
- Mégis kit kell elintézned ?
*Nézet rá kiváncsian, majd az égre emelte tekintetétt egy mosolyal.*
- Gyönyörű... nem?

*Apró mosolyra húzódik a szája, de mint mindig ez is rejtve marad a másik elől, megőrízve a személyét körbeölelő titokzatosságot. Amikor megszólal, akkor azt nyugodt hangon teszi*
A neve Kaiji Shenin. Igen keveset tudok róla, de idővel megismerem, és akkor már tudni fogom mit is kell tennem. *Követi a lány pillantását az égig, ahol az éjszaka drágaköve fénye világít együtt az apró pöttyökkel. Eszébe jutnak azok az éjszakák, amikor csak tehette, szabad ég aludt.*
Talán ez a legszebb ebben a világban. *Hangja, habár óvatos volt, elárulta kötődését*

*Elmosolyodik mintha most minden gondról elfelejdkezett volna azonban ekkor váratlanul meghallota a nevet. Nem mutatta meglepödötségét csak nézte továbbra is az eget ,bár agyán aggodalom lett úrrá.*
~ Ki akarná megölni Kaiji-t ? Ki lenne rá....~
- Kaiji....hm...a nevéből itélve valami nemesi vámpír lehet.
- Hogy nézett ki a megbizód ?
*nézett rá ,majd vissza s elmosolyodott azon ahogyan a férfi beszélt az égről.
Ez az egy dolog miatt volt közvetlen vele....más miért nem.
S ezt tudta Hanabi...*
- A nevem Kitade Ada....
*hazudta a szokásosat.*
- Itt születtem a szigeten...igy szinte mindenkit ismerek.De ez a Kaiji...ő sem lehet rég óta itt..

*A lány mosolyán elcsodálkozik, ugyanis már nagyon régen nem látott mosolyogni bárkit is, és ez eszébe juttatja a régi időket, amikor még volt családja, ahova tartozhatott. A lány hirtelen hangulatváltása viszont meglepi, de ennek semmi jelét sem adja.*
"Nemesi vámpír? Ezek szerint benne is megvan az, ami én bennem. Hasonlóak lehetünk."
*Megfontolja a lány kérdését, ugyanis általában nem az igazat mondja, ami az óvatosságának tudható be, de mivel az előtte álló is vadász, ezért arra a következtetésre jut, hogy nem ártani nem árthat, ha elmondja.*
Talán nálam is furcsább és rejtélyesebb alak. Csuklyát hord. *Hangjában az enyhe irónia érzése csendül meg. Amikor újra megszólal újra színtelen hangon teszi azt*
Értem. Ezek szerint még nem találkoztál vele.

* Csak néz s közben hallgatja a férfit ,majd apró vigyor jelenik meg az arcán.*
~ Hát persze...az a férfi ,most már biztos ,hogy nem csak egy kivülálló...
Talán tényleg Ő lenne az.
Nem tudom...~
*Rápillant a férfira ,majd a maszkra ,jól megnézi az a tárgyat.*
~ Miért ilyen érzéstelen ?~
*Értetlenül pillant , majd egyenesen a férfi szemeibe néz a maszkon át.
Azt az egyet látja rendesen s csak onnan tudja kivenni azokat az érzéseket melyeket egy fapofa mögé rejt.*
~ Elmondjam vagy ne ? Úgysem lehet túl nagy baj belőle...vámpír ő is...
és ha tud erről a alakról...akkor már mindegy.
Várjunk csak ?!
Az alak meg akarja öletetni Kaiji-t....s közben vele s akár velem meg Nobu-t ?
Sokkal fondorlatosabb mint gondoltam...~
*Elmosolyodik majd apró komorság jön.*
De találkoztam vele... tényleg furcsa alak.
*Igazgatta meg a ruháját.*

*Észreveszi, hogy a lány egyenesen a szemeibe néz, s elfordítja a fejét. Ez a reakciója még abból az időből származott, amikor az apja a fejére olvasta bűneit, és így védekezett.*
"Én viszont nem akarom megölni ezt a Kaijit, de erről nem kell tudnia senkinek."
*Felnéz a csillagokkal teli égre, és megállapítja, hogy még csak pár óra választja el őket a hajnaltól. Anélkül, hogy visszanézne a lányra, érzelemmentes hangon kérdezi meg a lányt.*
Mit tudsz róla? *Lehunyja a szemeit*

*Rápillant ,aztán leül a fűbe ,eligazgatja a szoknyáját aztán újra az égre pillant.*
- Nem sokat. Csak egyszer találkoztam vele. Amolyan postás vagyok most neki.
Azt mondta kivülálló...de hogy ősszintén mondjam ,eben nem hiszek.
- Ön szerint ?
*Nézi az eget.*
- Eltudnám órákig nézni...olyankor minden olyan ,mintha béke lenne...
semmi fájdalom ,háború és halál....pedig igenis van. S ezt el kell fogadnunk.
Csak kár ,hogy néha olyanok bántanak minket akiket annyira szeretünk...
s olyan embereket vesztünk el ,akik fontosak...
*Megfogja a nyakát mintha keresné Gin gyürüjét ,de ekkor eszébe jutott ,hogy
Nobu kitépte a nyakából ,mikor "megölte".*
- Önnek van családja ?
- Miért jött ide ?

*Kinyitja a szemeit, és az égre szegeződik a pillantása, akárcsak a lánynak. Mivel egyáltalán nem ismeri a fickót, így szinte azonnal válaszol.*
Én nem tudom. Akár az, akár nem, nekem nem számít.
*A lány szavai elgondolkoztatják az ifjút, a húga jut az eszébe, aki mindvégig mellette állt, és mindig fogta a kezét, bármennyire is kíméletlenek voltak vele a szülei. Mindig együtt nézték a csillagokkal teli eget.*
Valaha volt családom...
*Hangja akarata ellenére szomorúságot sugall. De újra visszaáll a szokásos hangszínre*
Kitaszított lettem, azóta egyedül járom az utamat. Ez az út vezetett ide is, és talán visz is tovább, míg valaki meg nem öl engem. *Ujjai megpihennek a kardjának markolatán*
Te miért vagy itt? Merre vezet az utad?