Higure - Erdő - Elhagyatott Templom

- Ahogy jónak látod. Beszéld meg vele, de ne hagyd ki a testvéredet se. Mármint...neki is mond el a dolgot...ne izguljon miattad.
*Visszamegy és leül az egyik padra, majd felnéz a plafonra, ami néhol-néhol lyukas*

* Észreveszi a templomot s megérzi a jelenlevők erejét ,így lassan de nyájasan belépdel, kitárva a templom régi ajtaját váratlanul. Vigyorgott ,nagyon örült annak amit hitt ,amit tudott s amit megakart osztani velük. Nem tévedett...tényleg azok volta bent akire gondolt. Lassan közelebb lépett ,majd meghajolt a lány előtt s a férfira meredt gúnyos vigyorral.*
Csak nem terveket szövögetünk ?
*Lépett tovább. A hideg néhol lyukas köveken koppant minden lépésénél a cipője, de nem zavartatta magát. Ahogyan egyre közelebb ért hozzájuk ,egyre hidegebb is lett ,majd kezeit a zsebébe dugta s várta a reakciót és válaszokat.*
Tudjátok hogy jár aki szembeszegül urával ?
Pedig saját bőrötökön tapasztalhatjátok meg...
Kis hölgy.... elvégeztem amit ön múltkor nem tudott az erdőben.
* Jelent meg arcán egy széles vigyor miközben elmosolyodott.*

- Ha a sziget urát nem zavarja, éppen elfoglaltak vagyunk a hölggyel. Tehát ha maga nem zavartatja magát és tovább rontja a levegőt, én se fogom magam zavartatni miközben elröptetem egy másik kontinensre...
*Mondja arcán ravasz mosollyal, majd komoran int neki*
- Viccet félretéve vérszívó...jelenleg nincs kedvem se nekem, se a hölgynek a nyálas szövegedhez. A bárdok pedig igen veszélyesek, ha azt kívánja meg a természet...

*Kérdőn néz rá*
Naitonak?
Viccelsz?
Ha elmondanám neki, élve nyársalna fel!
Szó sincs róla, hogy ő jöjjön!
*A hirtelen belépő alakra néz. Ahogy meglátja arcát közeledve, teljesen ledermed.*
Mit csináltál Hanával?
*Bukik ki belőle szinte hisztérikusan, és maga sem tudja miért, de bátran előrelép, és ökölbe szorul keze*

*az erdőben sétál mikor megérez egy idiegen de kicsit ismerős erőt, a távolba néz és kiszúrja a templomot amibe látja bemenni Nobu-t*
Ez meg ki? Egy nemes? Hmm...
*Mivel érdekli a dolog elindul a Templom felé*

*Ránéz a férfira majd tartja vele a szemkontaktust.*
Megértem ,ha inkább a hölgy társaságát választja s elhiszem ,hogy igenis képes dolgokra....
Azonban van amit közöltem volna a fiatal lánykával...
* Mondja majd vállát rántja s megfordulva kiindul, de még mindig mosolyog magában*
Úgyis szól...nem bírja majd ki
*Amikor a szőkeség hangját meghallotta megtorpant de nem nézett rá.
Lassan hátranéz a vállai fölül.*
Mégis érdekel ?
*Pillant rá ,majd tesz egy fél fordulatot s rá somolyog a férfira, mintha Alice-t nem vette volna észre.*
Ez van ,ha megszegik a szavukat az emberek...de erről kedves, kérdezd inkább jó bárd barátodat....hisz ő a főnöke.
Addig nem léphet ki egy vadász sem...míg tart a munka....csak ha meghal.
Max nem csinálja meg....
*Pillant a lányra.*
A drágaság most jobb helyeken van...
*Tette kezeit nemesien össze majd a keresztfelé biccentett komolyan ,de aztán elröhögte magát. Nem igazán hitt ezekben a keresztény hablatyokban.*
S ha nem hinnél nekem...
*kezdte el majd elővette a nyakláncot a gyűrűvel mely a lány nyaában lógott eddig.*
Ez az ővé....volt.
S ha még így sem hiszel nekem ,menj el a városba a St. Dominic térnél lévő sikátorhoz...szerintem még véres a föld...
* Magyarázta. Felészült volt ,tudta lehet neki támad a lány...de már várt rá*
Az már más...hogy nem adta magát egy könnyen a dögje...
* Mozditotta meg a nyakát ,ahol éktelenkedett pár folt.*

*Vigyorogva felnevet, majd megcsóválja a fejét még mindig vigyorogva.*
- Ó kedves Nobu. Hát azt hiszed oly könnyű minket megölni? A nyakamat teszem rá, hogy él még. Te nem ismered velem ellentétben. Hidd el...
*Ebben a pillanatban a nyaklánc kirepül a férfi kezéből és ő maga kapja el.*
- ezek semmit se bizonyítanak az ég világon! Most pedig takarodj!
*Erejét a férfira koncentrálja, aki gyakorlatilag kiszáll a kapun és méterekkel arrébb ér földet végül egy fának csapódva. Griewer ezután a lány felé fordul és odadobja neki a nyakláncot.*
- Vedd fel és hord amíg el nem jön a pillanat, hogy az igazság ránk talál. Addig reménykedjünk, hogy Hana tényleg nem esett áldozatul ennek a féregnek...
*mondja komoran, majd Nobu után pillant...*

*aról a fáról, mejnek nekicsapódott az alak, lenéz a "sziget urára" majd tovább halad a templom felé, hallotta nagyjából amit beszéltek, de nem tesz semmit a vámpírral, felugrik az épület tetejére és egy lyukon bepillant*
Ők? ... Sejthettem volna..

Ha..
Han..
Hana...
*Szemei teljesen összeszűkülnek, ahogy előrántja Nobu az ezüst láncot, amit annyiszor látott már a lányon. Griewer elhordását meg sem hallja szinte, csak rohanni kezd oda, ahova Nobu elrepült.*
Te rohadék!
*Érzi, hogy szemeit könnyek öntik el, de nem igazán érdekli a dolog. Hana arca lebeg szemei előtt, és igazán még fel sem fogta mi történt vele, csak azt, hogy bántotta barátnőjét. Olyan elszánt volt, hogy meg sem fordult benne, ki ellen indult neki. Hirtelen felgyorsítva ököllel esik neki, és folyamatosan ütlegeli*
Te utolsó vadállat! Mit tettél vele?
*Ráncigálja felső ruházatát*

* Válaszolni semmit nem válaszolt ,igazából hirtelen jött neki ez a sok támadás ,bár félig készült volt rá. Csak Griewer-re nem.
Ahogyan kirepült s neki a fának az váratlanul kidőlt hátra fele, majd mire feltápászkodott a férfi a szőke vérszívó már ott volt s ütlegelni kezdte ,mint valami eszét vesztett bika. Ajkaiból csurgott le egy is vér, de nem zavarta. Védekezett, pont úgy ahogyan 2 napja a városban. Szinte úgyan az a menet volt ,csak a helyszín és a szereplők mások. Hiába védekezett a lány ütései néha betalálta ,majd megemberelte magát s ki gáncsolva a fiatal fruskát ,megragadta a lábát s vámpír gyorsasággal tett egy-két nlépést ,majd erőteljesen a földnek csapta ,aztán hátra ugrott egy lépést s szemszögében csak Griewer állt.*
Úgysem hagyja ,hogy bántsam....
*Nyalta le a vért ,majd vigyorogva folytatta a lánynak.*
Mondom...ha nem hiszel nekem nézd meg a sikátort.
A falból kiálló vasdarab még véres...
Talán ízleni is fog neked ,ha már a dögevők nem nyalták le...

*Felnéz a plafonra és a lyukakat kezdi vizsgálni, majd hirtelen megszólal.*
- Kaiji...mentsd meg, úgyis mindig rád vár. Most nincs kedvem vámpírt ölni. Ha én segítek rajta Nobu meghal, ami sok gondok okozhat még.
*Mondja majd csettint egyet, mire az egyik faág letör a közeli fáról és átrepül Nobu bal combján.*
- Ennyit a jó ügyért...
*Mondja majd gúnyosan a sziget ura felé biccent*

*a tetőről nézte a jelenetet de tudta hogy nem kell beleavatkoznia, de azért felkészült, bármi lehet*
igen.. őt éreztem a városban...
*összevonja a szemöldökét*
De mégis ki ő, és mit akar... tényleg megölte volna azt a vadászt? De mi okből?...
*továbbra is némán vár, majd meghallja a férfi hangját, de nem reagál rá*
Ha szükség lesz rá...

*Ahogy váratlanul a földre vágja a vámpír, kicsit megszédül, erősen beverte a fejét. Pár másodpercig habozik, hogy merre menjen miután felállt, de végül döntés nélkül felpattan, és spontánul ismét támadni kezd. Megragadja kezét, és kicsavarva a legközelebbi fához vágja*
Nem!
Hana nem olyan gyenge, hogy legyőzd ilyen hamar!
*Kiáltja, könnyei már felszívódtak, elszántan akarja talán magával is elhitetni, hogy Nobu hazudik*

* Ezen néz egyet s felszisszen a fadarabbra ,majd megfogja s egy húzzással kirántja a lábából. A vér folyik ,kitülemedik ,de tudja hamar meggyógyul...
Egy vámpírt így nem lehet megölni...de a férfi nem is ezt akarta...csak lassitani...*
Nemes hm
*Pillantott Kaiji felé ,majd ismételten a szőkeségre aki kicsavarta a karját, de vigyorogva meredt rá ,majd a véres lábával arcon rúgta a lányt ,hadd kerüljön csak a közelébe a sós nedv. Tudta ez gyenge pont....+ a lány is az volt.*
Senki nem mondta ,hogy gyorsan történt vagy gyenge volt...
*jelentette ki, feszűlt mosolyal. Most mindketten tartották egymást.*
Újságold el mindenkinek ...mert többet nem látod...még a hulláját sem.
*Lábai remegte egy pillanatra majd egy nagy levegővételtell kihúzta magát s egy űtéssel a lányt vissza "repitette" a templomba.*
Már nem maradok sokáig... azt hiszem jobb is...
Bogár a fülében...bár igaz is...nem igy terveztem de ez van
Azonban....ha végre magadat adnád mint szörnyeteg....
*kezdte el*
Hiszen tudomásomra jutott ,hogy megöltél egy gyermeket. 8 éves volt...az anyját én vigasztaltam meg...
Vegyűk úgy Alice ,hogy ez kettős bosszú volt...na ?
* Pillantott a lányra ,majd Griewere egy pillanatra aztán vissza.*
Tudok mindenről....
Ahogyan azt is ,hogy az életed eldobnád magadtól....inkább add nekem...
*nyújtja felé a kezét*
Miért akarsz még több áldozatott ?
Szerinted mit fog szólni ahhoz a bátyjád ,hogy miattad neghalt egy barátotok ?
Ő is olyan jószivű mint ezek...?
*biccent a hapsik felé*

- Jószívű?
*Elkomorodik, majd csettint egyet, mire Nobu végigcsúszik a földön egészen a lába elé.*
- Na figyelj jó uram...ha a fent figyelő, nemes származású féreg rokonod nem is törli fel veled a padlót, én akkor is szívesen megteszem és nem is kell hozzá sokat tennem. Tehát vagy elhordod most az irhádat, vagy neked is csak a hullád jut már vissza a város főterére, arról kezeskedem.
Szívesen...elhiheted...
*Arca elkomorul, mosolya más sehol. Helyette haragos pillantás, a szeme szinte szikrát szór, majd ismét csettint egyet, mire Nobu a magasba emelkedik. Kezét előre nyújtja, a sziget ura pedig kicsapódik az épületből neki az egyik fának. Griewer ezután karmestereket megszégyenítő módon mozgatni kezdte jobbkezét és minden mozzanatát egy hangos fájdalomüvöltés kísérte. Végül csettintett egyet 10-15 csapás után és ellenfele összeverten hullott a földre*
- Ezt védd ki.
*Kiáltotta ki neki, majd odalépett Alice mellé és letérdelt.*
- Te meg nyugodj le. Hanat jól ismerem...nem adja meg magát egykönnyen...

*Csontjai darabokban lehettek ,legalábbis egy pár ezután a műveletet után.
Jobb karja nem mozdult ,így ő is 100 x meggondolta mit csinál hirtelen.
Felpattant (bár lassabban) és még egyszer rámordult a lányra. de most nem vigyorgott.*
Higgy nekem Alice...ez a sorsod...egyszer te jössz elém magad....
S akkor elfogadom ajánlatod...
Te leszel a vérhercegnő... Csak kíváncsi vagyok meddig bírod állatok vérén...
örülj míg a sziget vámpírjai nem vadásznak rád...csak ezek..
*Fejezte be aztán eltűnt. Vagyis igazából megjelent 2-3 vámpír fekete ruhában s velük ment el. De olyan gyorsan történt ,hogy így tűnt. Magára hagyta őket. S a kételyt.... vajon...most mi lesz ?
Ő tudja...gyógyulgatni fog XD*

(mennem kell) PÁ

*A földre zuhan, majd elterül. Megint erősen bevágta karját, így felszisszen, és összegörnyed ott helyben. Próbál egyenletesen lélegezni, és Griewer szavait megpróbálni felfogni*
Tudom..
Hana biztosan..
Életeben van még..
*Majd nem néz Nobura, de mondanivalóját hallja még*
Soha nem kell az ajánlatod, te korcs..
*Mormogja szinte maga elé*

*Miután Nobu elmenekült, letérdel és hamar átvizsgálja Alice sebeit.*
- Minden rendben. Egy-két púpod biztosan lesz, de komolyabb bajod nincs.
Látod-látod, mondtam...ha nem vagyok itt kizsigerel.
*Felpillant oda, ahol Kaiji az előbb állt.*
- A vámpír elég egy korcs nép...főleg a te "hősöd".
*Mondja majd halovány mosoly jelenik meg az arcán. A lány nyakába rakja Hana nyakláncát és kitűri a lány szeméből a haját.*
- Nem fog megismétlődni az a bizonyos eset...nem fogom hagyni.
*Felkapja a lányt és lerakja a padra, ahová azelőtt is rakta- mikor Alice még aludt.*
- Pihenj...
*Mondja, majd játszani kezd lantján a lány mellet, míg az el nem alszik. Utána kabátját rajtahagyva a lányon elmegy...*

*Nem sokkal azután, hogy Griewer lepihentette a kicsit sérült lányt, lassan nyílnak ki szemei. Álmában végig Hana járt eszében, hisz köztudottan arról álmodunk, ami a leginkább foglalkoztat épp minket. Ziláltan riad fel a komor templom padján, másnap alkonyat felé. Az ablakokon alig szűrődik be egy kicsi fény, így valószínűnek tartja, hogy átaludta a napot. Óvatosan megpróbál felállni, de keze megsajdul.*
Nobu..
*Erőt vesz magán, és elindul kifelé a templomból vánszorogva*
Meg kell találnom Hanát..
[Erdő]

*Lassan lépkedve közeledik a templomhoz; érzi, hogy korábban jártak itt, és azt is tudja, hogy volt köztük egy vámpír. Szemeivel a környéket pásztázva halad a régi épület felé, habár nem érez semmi különöset, óvatossága mégis figyelmeztette. Elér a templom bejáratához, belép és körbenéz, de senkit nem lát. Tesz néhány lépést, közben fülel, hátha meghall valamilyen árulkodó neszt, ami figyelmeztetheti egy ellenségre. Megáll az oltárnál és felnéz*

*Miután a fiatal megáll az oltárnál lép csak be. Kint kellemesen meleg idő van, enyhe, hűs szellővel párosítva. Madarak éneke és a fák leveleinek zörrenései az egyetlen hangforrások. Az ajtóban megáll és onnan figyeli a fiatalt. Arca a fehér lepel alatt komor, tekintete semmitmondó.*

*Hirtelen, mint valami áramcsapás tudatosul benne az idegen jelenléte, és rászegezi tekintetét maszkján keresztül. Hamarosan felméri a terepet, mindeközben teljesen nyugodt marad.*
"Nem vámpír, de nem tudom pontosan..."
*Az idegent bámulja, hátha az elárulja magát, és akkor már tudni fogja mi a következő lépés*

*Némán figyeli a ifjút, majd lassan bólint és elindul feléje. Lassan lépked és lába alatt sírva nyikorog az öreg, kopottas és megviselt fapadló. Néhány méterre megáll a fiútól és előre nyújtja a jobb kezét. Egy kis szütyő van a markában és egy papírdarab.*

- Ez a tiéd Takeshiba Li. Vedd el és nézd át...
*Mondja komoran és várja a vadász reakcióját.*

*A maszkja alatt teljesen rezzenéstelen arccal nézi az idegent. Most, ahogy mindig is a megérzéseire támaszkodik, és elfogadja a feléje nyújtott szütyőt, valamint a papírdarabot, de továbbra is némaságba burkolódzik. Érzi kesztyűjén keresztül is, hogy nem kevés pénz van benne. Ezt követően a papírdarabra téved a tekintete*
- Kaiji... Hallottam már róla. Ki szeretné eltenni láb alól?
*Hangja érzelemmentesen cseng*

*A kérdésre némán megrázza a fejét. Arca elé emeli a kezét és oldalra fordítja a fejét, így a vadász nem láthatja azt. Ezután halkan megszólal.*

- Én csak egy közvetítő vagyok. Semmit se tudok. A szokásos helyen találtam meg a felkérést. A vadászok helyi vezetőjétől tudom pedig, hogy most érkeztél és szükséged lehet egy munkára. A Hikari fivérek ügye egyelőre félre lett téve. Ezt is említette a levél. Ha kérdésed volna, kérdezz...